Eljutottunk egy nagyon érdekes helyre, ahol megismerhettük eredeti élöhelyükön a tündéri, cuki és élöben még annál is cukibb kis pápaszemes makikat. Ök a világ legkisebb föemlösei, fejüket 360 fokban körbe tudják forgatni, szemük hatalmas és az éjszakai látáshoz használják. Évente 1 kölykük születik, amely fél éves korára éri el a 200 grammot. Nagyon veszélyeztetett állatok, a fogságot semennyire sem bírják. Egy kis makinak 1 hektáros terület kell, mert territóriumukat védö állatok. Rovarokkal táplálkoznak. Azt hittük, hogy meg lehet majd simogatni öket, de kiderült, hogy egyáltalán nem, ugyanis sok fertözést kaphatnak el az embertöl, de nem is abba halnak bele, hanem a stresszbe, hogy megfogták öket. A haláluk pedig öngyilkosság. Ugyanezt teszik, ha ketrecbe zárják öket. Öngyilkosok lesznek. Hihetetlen. Igy az egyetlen megfigyelési mód, hogy az ember merészkedik be az ö területükre ès van is 2 park a Fülöp-szigetek Bohol szigetén, ahol erre van lehetöség. Ott a személyzet folyamatosan figyel és nekünk aznao 5 kis drágaságot tudtak megmutatni. Az egyik egy nagy levél alatt aludt, a másik nagyon takarásban egy ágon, de 3 elég jó helyen pihent fákon, igy lehetöségünk nyilt lefotózni öket. Meg kell hagyni, nagyon aranyos állatok.

A helyiek szerint ők voltak a modell a Csillagok háborúja Yodájához, ám rajta kívül is jónéhány filmhősre hasonlítanak egyes darabjaik: a szemük tiszta Jabba, az ujjaik vagy Gollum, vagy ET, a fejüket pont úgy tudják csavargatni, mint R2D2, összességében pedig tiszta Szörnyecske mind.

A pápaszemes maki életmódjáról elöször egy természetkutató, Cumming tájékoztatott. Megfigyelései alapján az állatok sehol sem gyakoriak és kizárólag a legsűrübb erdőkben, a fák, különösen a nagy bambusztörzsek gyökérzetében találta őket, de nagyon ritkán és mindig egyenként. A hím és a nőstény rendesen együtt jár, ha tehát az egyik közülük hurokra kerül, a bennszülöttek tudják, hogy a másik sem lehet nagyon messze. Ülése és ugrása önkénytelenül is a békáéra emlékeztet. Állítólag csaknem egy méternyi messze tud ugrani. Nappal oly kevéssé félénk, hogy a fa vagy a bokor mellett elmenőnek a vállára ugrik és így könnyűszerrel megfogható. Két fogva tartott példányon arról győződött meg, hogy a növényi eledelt megveti és főképpen rovarokkal él, noha nagyon megválogatja őket. Cumming állítása szerint a pápaszemes maki főtáplálékát gyíkok alkotják, és hogy ezeket a hüllőket minden más eledelnél többre becsüli; de ha nagyon éhes, apró rovarokkal és konyhai svábbogarakkal is beéri.

A fogságban tanusított viselkedéséről azt tapasztalták, hogy nagy kedvelője a tisztaságnak. Sohasem nyúlt hozzá valamely már kikezdett táplálékhoz és ugyanabból a vízből sohasem ivott másodszor. Nagyságához képest nagyon sokat evett. A vizet lefetyelve, de nagyon lassan itta. Nappal a legsötétebb zugba húzódott és nagyon sokat aludt. Ha valaki igen közel jött ketrecéhez, nagy, nyitott szemét elsőben hosszasan rámeresztette, de nem mozdult; ha az illető még jobban közeledett, vagy ha valamit melléje hajított, akkor arcizmát széthúzva, fogait vicsorította. Hangot ritkán adott, de ha megszólalt, akkor egyszerű rikácsoló volt a szava.

Jagor tudós megfigyelései szerint az első befogott állat eleinte koplalt, éhezett, mert nem tetszett neki a növényi táplálék, de később nagy élvezettel fogyasztotta az élő sáskákat. Nagyon mulatságos látványt nyújtott, mikor a pápaszemes maki két vézna lábára és csupasz farkára támaszkodva minden irányba mozgatta nagy, gömbölyű fejét. Hatalmas két bagolyszeme csak huzamosabb idő múlva fogta fel élesen az elébe vetett rovart, de ha végre észrevette, akkor az örvendező gyermek módjára terjesztette szét két karját, kezével és szájával hirtelen hozzákapott és nyugodtan elköltötte prédáját. Nappal álmos és rövidlátó volt, és megzavarva mogorvának mutatkozott, azonban az esti homály meghozta elevenségét és szembogara tetemesen kitágult. Éjjel fürgén, zajtalanul ugrándozott a leginkább oldal felé szökellt. Nagyon megszelídült, azonban a fogságban rövid idő alatt elpusztult.

Cumming egyszer olyan szerencsés volt, hogy véletlenül egy terhes nőstényt kapott, amely csakhamar megfialt. A maki-ivadék kissé gyöngének látszott, de már nyitott szemmel és szőrös testtel jött a világra. Mindig napra ült anyja két hátulsó lába között és annyira elrejtőzött, hogy többnyire csak a farkát lehetett látni. Ereje gyorsan fokozódott s némi erőlködéssel már a második napon ketrece tetejébe mászott. Ha valaki látni akarta, föl kellett zavarnia anyját, de az állat ilyenkor haragos lett, a macska módjára szájába fogta a fiát és egy ideig hordozta. Máskor is így jött elő a ketrecéből. Az apróság három hét alatt nagyon megnőtt, ekkor azonban valaki az anyját megijesztette, amire az néhány nap múlva öngyilkos lett, s pár óra múlva fia is elpusztult.

A pápaszemes-maki valószínűleg még sohasem jutott el élve Európába.

@CASSIOPEIA