Ne egymással, hanem a világgal versenyezz!

Hetek óta foglalkoztatnak olyan gondolatok, melyeket nem tudok kiverni a fejemből. Lesújtó véleménnyel vagyok a közösségi média használatát illetően, pontosabban, hogy sokan mennyire feleslegesen használják illetve nem arra, amire leginkább való. Ebben a hónapban 2 fontos ügyet is felkaroltam és bizony nem gondoltam volna, hogy ennyire mélyen vannak a problémák… nem csak az adott ügyekben, hanem a fejekben is.
Az első nagy meglepetés igazából nem újdonság: az internethuszárok világa. Azon embereké, akiknek rettenetesen sok szabad ideje van, nyilván azért, mert amúgy nagyon sokat dolgoznak és jövőjüket építik. (Nem!) Nekik mindenről van kialakult véleményük és nem győzik hangoztatni s úgy általában mindenhez értenek. Amint belekerülnek egy vitába és nincs több fegyverük, marad a trágár szóhasználat és pocskondiázás. Ezek az emberek észre sem veszik, hogy nem is a lényegre koncentrálnak, kiragadnak szavakat, kiforgatják, felnagyítják és a saját hülyeségeiket magyarázzák. Energiáikat egy süllyesztő nyeli el, garantált náluk a frusztráció és további leépülés.

A következő döbbenet számomra az, amikor az értelmes embereknek is olyan kinyilatkoztatásaik vannak, hogy az ember már azt érzi: nem, én nem akarok emberekkel beszélgetni. Úgy egyáltalában nem. A csend sokkal többet ér a lelkemnek, mint egy meddő csata. 

Sok emberrel egyszerűen nem érdemes vitába szállni… A fiatalokban látom a lehetőséget, azokban, akik akarnak és tudnak fejlődni. Akik nyitottak, akik logikusan és racionálisan tudnak gondolkodni és akik hajlandóak észrevenni a világot, ami körbe vesz minket és még nem savanyodtak bele az életükbe, hogy a legfontosabb a múlton vagy a politikán való rágódás legyen illetve beidegződéseik már kellően bebetonozódtak. Őket még érdekli a világ, a valós okoknak utánajárnak, meghallgatják a másikat, jó a szövegértésük és ez igazán előremutató.

A szűk látókör a vitákban olyan, mintha kulcslyukon át néznénk egy adott dolgot, ahelyett, hogy kinyitnánk az ajtót, belépnénk és körülnéznénk alaposan. A felszínesség, tájékozatlanság irányítja így sok ember mindennapjait, döntéseit. Félinformációkból, kiragadott szavakból következtetéseket levonni elég téves útra vihet.

Azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb probléma ami miatt itt tartanak az emberek az az, hogy egymással vannak elfoglalva. Egymást figyelik, egymást akarják lenyomni, egymással versenyeznek folyton. Azonban ez a versenyhelyzet csak folyamatos belső feszültséget okoz és egy rossz indíték. Mindig hamar elbuknak azok, akiknek a célja a másik legyőzése, mert nem jó a belső tűz, hibás gondolat a kiindulópont és ezek az energiák mindig önmagukba fordulnak vissza és az ember saját önmarcangolásában fújnak ki.

Azonban ha a cél kitágul, a tervek nagyobb szabásúak, mert a tervező rájön, hogy nem a másikat kell legyőzni, hanem hogy a világnak, a világban kell megmutatnia, hogy mire képes, onnantól egészen más energiák támadnak. A fókuszpont áthelyeződik tágabb dimenziókba és a nyílt vizeken sokkal több a lehetőség is, mint a beszűkült kis csatornákban. 

Mondandóm lényege, hogy merj lépni! Merj nagyobbat gondolni és képzeleted ne álljon meg a határok mentén! Mert nincsenek határok! A képzeletnek semmiképpen! Ha pedig a képzeletedben megvan a gondolatszikra, tápláld, hadd lobbanjon be! Ne állj meg, csak pakolj a tűzre folyton, hogy ne aludjon ki! Tervezz, merj és hagyd a csudába a közösségi médiát! Az nem a való élet! Az csak egy kirakat, amit mindenki úgy rendez be, ahogy akar. A világban kell élni és tenni! A közösségi médiában pedig ezeket brilliánsan lehet hirdetni, megmutatni. De ott csatákat vívni időrabló, eredménytelen, felesleges. 

Lépj ki a világba! Menj! Tegyél! Még ma, mert egy nap dolgok létrehozása, teremtése nélkül igazi időpazarlás! 

Állj egy közcél mellé, segítsd véghez vinni! Tedd le a névjegyedet egy konkrét ügy mellett! Energiáidat ott használd, s meglátod, sokkal több haszna lesz! Nem csak Neked, de a világnak is jobb lesz! Ráadásul meg fogod érezni, hogy milyen az, amikor az élet pozitív keringésébe kerülsz, amikor megérzed, hogy van haszna a munkádnak, szavadnak, puszta létezésednek. Piszok jó érzés! Próbáld ki! Ingyen van!
@CASSIOPEIA

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s