Fülöp-szigetek IV. – Boracay, az élő álom

Sokáig gondolkodtam, hogy mit lehetne mondani, vannak-e megfelelő jelzők, melyekkel egy hangyányit vissza tudnánk adni azt a látványt és életérzést ami Boracay szigetén fogadott minket. Sajnos nincsenek. A tökéletességnek ez már egy olyan magasiskolája, hogy az leírhatatlan. Az ember hall róla, próbálja elképzelni, de mi átéltük azt, hogy milyen is a földi Paradicsom.

Manilától háromnegyed óra repülésre van Kalibo, ahonnan a buszunk indult. 1 és háromnegyed óra buszozás után megérkeztünk a kikötőbe, ahonnan további 20 perces hajóút következett, hogy megérkezhessünk a világ egyik legszebb szigetére. Nem én mondom ezt róla, hanem az a számtalan magazin, utazási portál, tripadvisor, melyeket elolvastam. Gondolkodtunk, hogy a korábbi héten jövünk, amikor a tájfun bekevert az útvonalunkba, de akkor az idő itt is nagyon rossz volt. Most viszont kifogtuk a csodás időt, így minden program tárva-nyitva állt előttünk.

Megérkezve a szigetre az ember már tudja, hogy valami csoda kezdődik. A sziget 7 km hosszú partja úgy “készülhetett”, hogy fogtak sok tonna fehér lisztes zsákot és végigszórták. Mástól mitől lehetne ilyen tökéletesen pihe-puha hófehér partja? Persze ez csak vicc, a fehér homok mint olyan nem létezik, mert ez nagyon-nagyon apróra zúzódott korall. A természet zúzta szét és helyezte ide, hogy nehezen tudjunk lépkedni benne, mert annyira süppedős. Persze mindezt irónikusan írom, hát a hogy a fenébe ne élveznénk? Nem is járunk papucsban, csak mezítláb, mert ezt minden porcikánkkal élvezni akarjuk és a lisztes hasonlat pedig szerintem tökéletes, mert pontosan olyan finom, mint a liszt.

A pálmafák, a nagy sziklák csak fokozzák a látványt és a víz, a víz, a víz az a kristálytiszta, átlátszó. Csak korallok, kövek látszanak az alján és minden színes halacska. Mint egy tökéletes akvárium a legtisztább vízzel. A közelebbi részeken halvány zöldes beütéssel, a távolban azúrkék. Meseszép.

Ahogy haladtunk a szigetecskén a szállásunk felé, látjuk, hogy bizony ezt a vidéket már megtalálták a turisták, ugyanis vannak jócskán. Itt már minden megvan, amire csak szükségük lehet, a plazatól az ATM-ig, a rengeteg szuvenires bolttól a millió parti étteremig, bárig és szabadidős tevékenységig. A mi szállásunkra úgy érkeztünk meg, hogy az utcán egyszercsak megállt az autó, a sofőr az egyik bőröndünket a fejére kapta, a másikat a kezünkbe adta és mondta, hogy kövessük. Egy kis utcácskán leértünk a partra, tátott szájjal mentünk. Férjuram a hófehér parton a pálmák között húzta a bőröndöt, a látvány valami zseniális volt. Majd ő is a fejére kapta és így haladtunk tovább a parton, át egy kis barlangon, lépcsőkön fel, körös-körül ezernyi virággal… majd kedvesen fogadtak a recepción, mondták hogy az 1-es számú szoba a miénk, pár lépcsőfok vezet fel, mutatták az irányt. Ahogy felmentem rajta nem akartam elhinni amit látok.. azt hittem ez még csak egy szobánkig vezető folyosó… de nem! A szobánknak konkrétan 2 darab fala van, a másik 2 hiányzik, csak korlát. A kilátás pedig semmi más, mint a privát medencénk, az óceán. A szobánk alatt egy bambuszlétra, azon pár lépcsőfokot megtéve a kristálytiszta óceánban vagyunk. Az egész szoba bambuszból van, minden! Az ágyon baldachin. Van egy kis fotel is, valamint egy asztal és két szék. Egy cuki kis fürdőszobánk is van és az egész egyszereűen mesés. Percekig csak fülig érő szájjal mászkáltunk fel s alá. Egyszerűen ilyen nincs is, ez egy álom.

A szobánkból kimenet pár lépcsőfokkal lejjebb van az étterem és bár, de úgy, hogy mindenféle helyzetben vannak ülő- és fekvőhelyek. Van olyan, amelyik belóg az óceán fölé. Megkaptuk a welcome drink-et, bármit választhattunk az itallapról, így egy mango daiquiri és caipirinha adták meg a kezdő lökést boracayi napjainknak. Megebédeltünk, majd elkezdtük átnézni a sziget kínálta rengeteg programlehetőséget. Elsőként egy olyat választottunk, melyre mindig nagyon boldogan fogunk visszagondolni. Parasailing-eltünk, azaz kettőnket egy ejtőernyőn felhúztak 200 méter magasságba az óceán fölé és egy motorcsónak így húzott minket 20 percen át, ráadásul pont a naplementében. Őrületes volt, egyszerűen csodálatos. Néha egy ici-picit félelmetes is, de egy igazi nagy adrenalin löket.

Parasailing után sétáltunk a parton, mely 7 km hosszú, végig a hófehér part telis-tele pálmákkal. Az egész parton végig éttermek, kávézók, árusok, fagyisok, palacsintázók, juice-t kínálók. Találtunk egy hajfonót és egy henna készítőt, így be is ültünk és csináltak nekem sok tincses fonást, továbbá egy henna tetoválást mindkettőnknek.

Vacsora a Spiderhouseban, a szállásunkon, majd az erkélyünkről lenézve még este, a holdfényben is átlátszó óceánra pillantva döntöttünk és mentünk is éjszakai fürdésre. A víz hőmérsékelete még éjszaka is tökéletes. Úsztuk egyet, majd alvás a kis baldachines ágyban.

Majd amikor az ember úgy érzi, hogy most igazán tökéletes minden, akkor az élet megmutatja, hogy sebezhetők vagyunk. Hajnalban jött a hír, hogy drágaságos Zebi kutyánkat ügyeletre kell vinni, mert nem eszik és hőemelkedése van. Ekkor felkeltünk és gyakorlatilag számláltuk a másodperceket a hírekkel. Na, így lehet igazán kikapcsolódni a világ legszebb helyén.

Reggel meglátogatta a saját állatorvosunkat és szerencsére minden szerve rendben van egy kis szívzörejtől eltekintve, ami nem tekinthető súlyosnak. Enyhe gyulladás a szervezetében, de talán inkább csak a hiányunk okozta ezt az átmeneti levertségét, mely mindannyiunkat komolyan megizzasztott. A világ legszebb helyén sem tudtunk hát teljesen kikapcsolódni, pedig minden adott lett volna hozzá. De az élet már csak ilyen.

Reggel a reggelit óceánra való kilátással az étteremben fogyasztottuk, majd felkerekedtünk egy szigetet körbejáró vip hajóútra. Kétszer megálltuk könnyűbúvárkodni, de a nagy hullámok miatt nem volt annyira élvezetes, mint El Nidoban, nyaralásunk elején. Bár itt is láttunk csodákat, egy trópusi halakkal teli akváriumban úszkáltunk, etethettük is őket. Ezután kikötöttünk a Puka Beachen, melyet eddig csak katalógusban, tv-ben láttunk. A tökéletes part. Nincs rá több jelző. Fehér homok, pálmafák, kókuszdió a kezünkben egy kis rummal megspékelve és csak ámulunk-bámulunk.

Visszaérkezve már a délutáni programunk volt kilátásban, melyre ebéd után fel is kerekedtünk. 1 óra lovaglásra mentünk a fotók alapján a partra, a gyakorlatban egy golf pályára, a partra csak fotózkodni. Az én lovam szegény egy idegbeteg paci volt, a vezetőnek meggyűlt vele a baja rendesen, mert mást sem csinált, csak igyekezett visszafogni. Kicsit rodeo érzés volt az egész, de azért mókás. Kis rövidlábú, döcögős lovak voltak, de az egész arra jó volt, hogy most aztán elmondhatjuk, hogy együtt lovagoltunk az eljegyzésünkkor, az esküvőnkön és a nászutunkon is. 🙂

Ezután a nyakunkba vettük a partot és a 7 km felét lesétáltuk. Végigjártuk az egészet, a bárokat, éttermeket, árusokat és mindenféle szolgáltatásokat kínáló helyeket (masszázsok és vízi sportok). Nem kis megrendülésünkre egy csomó masször nőnek néz ki, de ha megszólal megtudjuk, hogy pasi. Nagyon-nagyon sokat sétáltunk, hol a vízhez közelebb, hol az árusokhoz. Minden itt a legdrágább az egész utunkon, ráadásul most itt low-season van, azaz nincs szezon. Majd novembertől márciusig jön a szezon és akkor az árak 2-3-szor magasabbak lesznek még. Viszont akkor garantáltan nem rondíthat bele az ember vakációjába a tájfun. Valamit valamiért.

Miután kisétáltuk magunkat, leültünk vacsorázni. Ösztönösen egy olyan helyre sikerült beülni, ahova a többi étterem dolgozói jönnek enni, amikor lerakják a lantot a sajátjukban. A specialitásukat ettük, crispy fried pork-ot, azaz ropogós sült disznólábat. Ha értetek még finom és ízletes ételt!! Nagyon jó volt! Hozzá a hamisítatlan görögdinnyelé és visszasétáltunk a szállásunkhoz a parton, szigorúan mezítláb.

Ma pedig még itt vagyunk… aztán délután felkerekedünk és vissza kell jutnunk a másik szigetre, ahol a reptér van, hogy az esti géppel felszálljunk és Manilában landoljunk. Szerdán egész nap Manilában vagyunk, lefutjuk az utolsó bevásárló köreinket, majd indulunk haza.

A fülöp-szigeteki kirándulásunkról összeségében ezt tudjuk elmondani, ezerszer beszélve róla. Volt szerencsénk megtapasztalni 4 formáját is a szigetnek.

  1. nagyváros – senkinek nem ajánljuk, nagy, büdös és semmi izgalmas nincs, transzfer állomásként kell rá tekinteni, de időpocsékolás minden ott töltött idő, mert nem lehet közlekedni
  2. nagyon autentikus, igazi vidék, mint Samal szigete, a 2. hetünkben. Egyetlen turista sem volt az egész resortban rajtunk kívül. Az igazi, tökéletes pihenés, lágy muzsikával vagy csenddel. Csak Te és az óceán és a növények. Tökéletes harmónia. Mindent megtesz érted a személyzet és ha bemész a kis faluba, akár egy bérelt motorral, akár egy sofőrös tricilkivel, mindenki téged néz, mert akkora nagy szám egy turista
  3. Boracay, az igazi turista paradicsom. Tökéletes szépség, az összes elképzelhető programmal, itt nem lehet unatkozni. Teljesen a turistákból élnek, mindent megtesznek értük és minden szolgáltatást megadnak. Garantáltan jó időtöltés programok teljes tárházával a legeslegszebb helyen a világon.
  4. El Nido, Palawan szigete, az első hetünkben. Csodálatos, festői szépségű táj, érintetlen természet, meseszép korallzátonyok és hozzájuk tartozó élővilág. Az egész egy mese, egy csoda. Pontosan félig Samal – félig Boracay, azaz a kettő között. Még nem szállta meg a rengeteg turista, de nagyon autentikus és gyönyörű. Talán ez volt a kedvencünk.

Csodálatos időt töltöttünk a szigeteken, nagyon-nagyon nagy köszönet a hugomnak, mert nélküle ez az egész nem valósulhatott volna meg és mint mindig, most is hősiesen helyt állt otthon.

Soha nem éreztünk még így egyetlen hely iránt sem igazán, de ide szívesen visszajönnénk, mert van még sok felfedezésre váró szigetük a közel 7000-ből. Most már tudjuk, hogy mire érdemes több időt szánni, mire kevesebbet. Csak a vidék, a nagyvárosokat pedig el kell felejteni. Az van otthon is, az otthoni szebb is sokkal. Itt pedig a szigetek, azok az igazi csodák. És szívből kívánjuk, hogy mindenki láthassa őket, mert ilyen szépséggel nem lehet máshol találkozni, ez egészen biztos. Arról pedig nem beszélve, hogy a világ számos szigetországa közül ez még mindig a felfedezetlennek minősülő, olcsóbb nyaralóhelye a világnak. Nem karib-tengeri árak, ráadásul magasabb látvány- és élményminőség, mint a Karib-térség.

@CASSIOPEIA

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s