„A perfekcionizmus alapvetően egy pozitív tulajdonság. Gondoljunk csak az orvosokra! Az ő szakmájukban a tökéletességre törekvés egy nagyon fontos erény.” – mondja Dr. Karin Joder, a Kieli Klinika pszichológusa. „Ez a tehetség azonban nem mindenkiben van meg.” Magyarázza Joder. 

“A maximalistáknak természetesen sok előnyük van, hogy törekszenek a jobb teljesítményre, a jobb kapcsolatra, a jobb munkára, a jobb viselkedésre. Azonban a tökéletesség megszállottjai folyton azzal foglalkoznak, ami rossz. Így lassan nem képesek jól érezni magukat, és szinte sohasem elégedettek, hiszen a „tökéletesség” elérhetetlen, egy illúzió, amit hajszolnak. Így a maximalizmus és perfekcionizmus a „tökéletes út a boldogtalansághoz”. (Pál Feri)

Na de mit is jelent ez egy hús-vér hétköznapj ember számára? 

 1. Szint – Miért???

Mikor már azt érzed nap mint nap, hogy egy másik bolygó küldöttje vagy, mert:

  ○ Az ügyvéded nem képes már csak a személyes adataidat sem helyesen beilleszteni egy ingatlan adás-vételi szerződésbe pedig szinte csak ez az egy feladata lett volna,

  ○ Mikor a főnököd/ kollégád egy gyönyörűen rendezett, világos e-mailed harmadik pontjára úgy kérdez vissza, hogy azonnal tarkón vág a felismerés, rohadtul nem olvasta el,

  ○ Mikor már a Facebookról unlikeolod a hírportálokat, mivel mindegyik cikk már értelmetlen címmel, hiányzó betűkkel jelenik meg,

  ○ Mikor úgy kell X db meetinget végig ülnöd, hogy egyszerűen nem jutsz egyről a kettőre az emberekkel,

  ○ Mikor a learning curve ellenére valakiben az istenért se rakódnak le az adott feladat elvárásai, lépései, pedig már 30-adjára csinálja,

  ○ Mikor értetlenül állsz a butácska vendéglátós előtt, aki közli hogy nem tudsz az adott fizetési eszközzel fizetni, de te mint nem szakértő tudod, hogy a terminálon kívül még egyéb módjai is vannak a probléma megoldásának és ismét tanítanod kell egy idegent, hogy legalabb hátha az utánad érkezőknek spórolsz vele egy kör vitát,

  ○ Mikor végignézed a hatszázadik kinevezést a cégnél, ahol a szerencsés egy világtalan hülye, aki még csak kultúráltan kommunikálni se tud, a diplomáját a színész tanodában vette és mindeközben egy folyamatot se tud katasztrófa nélkül véghez vinni,

  ○ És még sorolhatnám reggelig.

Tudom, hogy van akinek eleve a testébe implementálták a Leszarom tablettát születésekor, de szerintem az olyanoknál, mint én pont kifogyott a gyógyszeres doboz és amíg előhúzták az újat, addig a futószalagnak mennie kellett tovább. Nem célom a hibát keresni másban, ez nem hobby amit imádok űzni, de ha azt mondom valakinek, hogy “emelkedik” akkor kúrxxxra ne kérdezzen már vissza, hogy “Tehát akkor csökken?”!!!

 2. Szint – Önvizsgálat

Mivel maximalista/ perfekcionista vagy, elkezded magadat ostorozni. Úgy tekintesz a dolgokra, tuti te magad vagy a hülye es újra es újra pörgeted mi a frászt nem írhattál le vagy mondtál érthetően. Netán idegen nyelven beszéltél? 

 3. Szint – Düh

Kezded elfogadni, hogy egész egyszerűen utálod embertársaidat. Mindegyikük lusta, nem törődnek embertársaikkal, hogy legalabb lehúzódjon a 800 gyerekével a járda egyik oldalára ha jössz és ne kelljen az ivadékára rálépned, csak mert ő telibe sz@rja, hogy más is van a világon. Itt már vállalod, te vagy a sátán és velejéig rossz, empátia nélküli ember. 

P.s.: Ami amúgy nyílvánvalóan nem igaz, hisz mindennek ellenére még mindig előre engeded a szerencsétlen Suzukist a sorban, aki nyilvánvalóan utána előtted fog kínlódni onnantól, vagy megveszed azt az apró köszönő ajándékot amit amúgy abszolút nem érdemelt volna meg a másik. 

 4. Szint – Apátia

Elhatározod, nem vagy charity service, nem fogsz soha senkinek se segiteni többé. Mától a munkádba is bele tojsz és időben eljössz minden nap, bármi történjék. Nem fogsz több panaszt tenni, hogy megint levont a bankod valamit jogosulatlanul. Mától csak Te vagy, a férjed és a kisállatod és mindenki roh@djon meg. 

Na már most ezen szintek emberenként változnak. Van aki skippeli a 2-est és 3-ast és azonnal a 4-essel nyomul. 

Ezen szintek bennünk akár naponta többször is végbemennek és akár egyesével minden külső behatásra. Én mondom nektek, nem valami kellemes így élni (és a férjemnek se velem 😊 ). Tovább megyek. Annak akinek ez idegen, akitől távol áll, hogy hasonló “Miért erre a bolygóra születtem” kérdéseket tegyen fel magának, biztos vagy szórakoztató, vagy szánalmas ez a viselkedésmód. Jelzem, ez akár fizikai megbetegedéssel is járhat, sőt… Nem kell sok ahhoz, hogy észre vegyük a mellettünk lévő szenved-e hasonló panaszokban, foglalkoztatják-e hasonló gondolatok. 

Így javaslom, hogy aki lusta gecc az kapja össze magát, hogy legalább embertársait ne kergesse az őrületbe, mi pedig majd igyekszünk kissé engedni a gyeplőn. 

W. W.