A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve, a cikkben csúnya szavak hangzanak el, de elolvasását minden korosztálynak ajánlom.

Na, most, hogy ezt tisztáztuk, elmondom milyen felfedezést tettem én nem olyan régen. (ZSENIÁLISAT!)

Kicsivel több, mint egy éve már, hogy elköltöztünk egy Isten háta mögötti holland faluba, és hát, a szociális életünk lecsúszása van az érme másik oldalán. Így egészen sokkos állapotba kerültem attól, hogy szeptember ötödikétől október elsejéig non stop jöttek hozzánk vendégek (jaj ne is kérdezzétek, így alakult) akik barátaink, családtagjaink lévén megosztották velünk örömüket, bánatukat.

Miért fontos ez? Azért mert engem gyakorlatilag fejbevágott a felismerés, hogy nem, még mindig nem igaz az instasztorik csillogó kamuvalósága, még mindig mindenkinek vannak gondjai, és továbbra sincs értelme a saját életemet másokéhoz hasonlítani.

Történt ugyanis, hogy nagy elszigeteltségemben reggeltől estig bele-bele pörgettem az insta, facebook etc. (nincs is etc, csak menőnek akartam tűnni, hogy mást is ismerek ezeken kívül) sztorikákba, és rosszul éreztem magam, amiért mindenki hetvenmillió karátos eljegyzési gyűrűkkel vereti, házasodik a naplementében, nívea illatú babaszobában kacag, az év nagy részét valami egzotikus helyen tölti, a legmenőbb klubokban partizik, vagy csak simán tökéletes a szemöldöke, a párkapcsolata, a munkája, a heti fitnesz terve, meg az egész kibaszott élete, úgy ahogy van.

És nem tartom magam hülye picsának, de elkezdtem összehasonlítgatni a saját életemet ezekkel az életekkel, a saját nyaramat másokéval, és elkezdtem szarul érezni magamat, egyszerűen beszippantott, hiába vagyok alapvetően elégedett és boldog a jelen körülményeimmel. És nem csak engem, rohadt sok barátomon, barátnőmön látom, hogy kényszeredetten próbál valamit kicsapni az instára, hogy bizonygassa, neki milyen jó valójában.

És igazából senki sem a másiktól irigyli el ezeket a dolgokat, csak bazmeg, amikor szarul keltél fel azért nem mindegy, hogy az első dolog, amit meglátsz egy pálmafa, vagy az hogy a kutyád megint odaszart.  Tehát, mindig is lesz olyan, akinek éppen jobb, vagy kábé mindig jobb, és ettől függetlenül Te is nyugodtan használhatod a közösségi médiát, mert igenis jó dolog, csak próbáljuk meg nem szarul érezni magunkat közben, ugyanis:

1. Azok, akiknek az okoz örömöt, hogy hány lájk érkezett egy posztjára, és igazi, őszinte örömöt, azok végtelenül szomorú emberek. Ne irigyeld, hanem sajnáld őket. Az ő örömük rövidtávú. Nagyon. (kivéve aki ebből él, azt azért meg tudom érteni)
2. Attól, hogy valaki kiragadja a szépen megválogatott, megfilterezett képeket egy napjából, és napi hat posztot tol, nem biztos, hogy egy boldog, mozgalmas és sikeres élete van. Attól, hogy valaki havonta egyszer posztol, nem biztos, hogy unalmas élete van, és nem történik vele semmi.
3. Az emberek szeretnek hazudni és imádják, ha imádják őket.
4. Nem fogom röstellni, több mint egyszer volt már olyan, hogy menő helyen voltam/ menő kaját ettem/ menő dolgot láttam és őszintén azt gondoltam, hogy ha erről most nem fognak mások tudni, akkor az így nem elég kielégítő, igenis szeretném mások pofájába tolni, hogy nekem milyen jó. Na, itt léptem egyet hátra, és gondolatban arcon csaptam magam. Ez az én életem, és nem a tiéd, ne gyere velem a romantikus vacsorámra.
5. Reggel egy pedi-manival kezdted a napod, majd kellemeset ebédeltél az egyik legmenőbb étteremben, utána vettél magadnak pár új rucit meg sminket, este sétáltál a belvárosban, majd betértél egy sörözőbe és hajnalban elpocsékoltra piálva ugyan, de boldogan szédelegtél haza. Semmit sem posztoltál, és most azt gondolják a többiek, hogy szombaton nem csináltál semmit. Ki a picsát érdekel, mit gondolnak mások. Téged nem.
6. Nem számít olyan emberek véleménye, akik részinformációkból próbálják összerakni a körülöttük lévő világot.
7. Nem számít, hogy ha mindenki barna matt körömlakkot visel, aki kicsit is érdekelt ezen a bolygón, de neked nincs/vagy nem tetszik, nehogymá érted.
8. Lehet úgy repülőn utazni, hogy nem csekkolsz be. Mármint úgy nem lehet, de facebookon becsekkolni nem alapkövetelmény.

Nem hiszitek el, de még amúgy rohadt sok közhelyet tudnék írni, de srácok én ezt maszekban csinálom, úgyhogy érjük be ennyivel, meg amúgyis, élvezzük a saját életünket, a saját örömeinket, és tekintsünk a mások által megosztott képeket úgy meg, mintha egy filmet látnánk, vagy egy életet, amiből ki vannak ragadva a legjobb pillanatok.

(ha mégis meginognátok csak kezdjétek el számolgatni, hány  tüncimünci közös profilkép tündöklését és bukását láttátok már, hehe)

@MRS.CZICZKY