Kuala Lumpur, Malajzia

Malajzia 3 nemzet országa: malájok, kínaiak és indiaiak teszik ki a lakosság zömét.
Az ételeik ennek megfelelően javarészt ezen 3 ország konyhájából kerülnek ki, ezek mixelésének eredménye az úgynevezett NYONYA konyha. Itt már az a fajta étkezés valósul meg részünkről, hogy eszünk és nem kérdezünk, a legtöbb esetben úgysem tudjuk, hogy mi kerül a tányérunkra. A rizs minden ételhez jár, külön rizsfőző edényben készítik, sokszor pálmalevélbe csomagolva párolják. A halakat nagyon szeretik, óriási a választék mindenfelé. Húsokból a csirke az abszolút listavezető, sok helyen van kacsa, de a marhával és disznóval óvatosan bánnak a legtöbb helyen, a vallási tiltások miatt. Az éttermekre külön fel van tüntetve, ha “pork free”-k, azaz disznó hús mentesek. Mi sokat mosolyogtunk azon, hogy ha bemegyünk egy élelmiszer boltba és veszünk egy szeletelt és csomagolt felvágottat, a kasszánál nem hajlandóak hozzányúlni. Meg sem érintik a húst, hanem odanyújtanak egy szatyrot és kérik, hogy helyezzük bele mi, de előtte a vonalkódot tartsuk oda nekik, hogy leolvashassák. Döbbenet, hogy a pénztárosok hogy rettegnek a hústól… tiszteletre méltó, de inkább vicces, hiszen akkor miért ők ülnek a kasszánál?

A malájok pénze a Maláj Ringgit (RM). 4 RM = 1 euro
Az árak: az üzemanyag litere 0,4 euro (113 Ft). Az ételek nagyon olcsók, egy laktató ebéd két főre megvan 25 RM-ből, azaz kb. 1700 Ft. Ez nagyon jó ízekből áll, ételekben nem nagyon lehet melléfogni. Az ízeket imádják, ezért a fűszereket előszeretettel használják. Az ember pedig lépten-nyomon étterembe, kifőzdébe vagy utcai árusba botlik. Sokkal drágább dolog üzletben vásárolni. Mi reggelinek valókat vettünk magunknak és mindkétszer 60 RM körül fizettünk, azaz közel 3 ebéd árát.

Élelmiszerboltos élményünk a Gipsy Ham és a Hungarian Salami, melyeket megtaláltunk a polcokon. A gipsy ham-et meg is vettük és döbbenten tapasztaltuk otthon, hogy nem csak a neve, de a szaga is jellegzetesen büdös.

Kipróbáltuk a híres DURIAN gyümölcsöt, melyet minden házban, hotelben tiltanak. Sehova nem lehet bevinni, mert borzasztóan, de tényleg gyomorforgatóan büdös. Csinálnak ebből sütiket, fagyit mindenfélét, de rettentő nehéz úgy enni, hogy egy mikrokozmosznyi szagot se szívjon be mellé az ember. Sajnos, ha ez megtörténik, onnantól elég nehéz lenyelni a falatot, melynek az íze viszont finom. Érdekes egy gyümölcs és szerencsére az ember nem kényszerül rá arra, hogy ezt egye, amikor minden tele van érett, édes, illatos gyümölcsökkel: passion fruit, dinnyék minden formában és színben (fekete, fehér, piros, sárga, narancssárga), mangók tömkelege, lichi, papaya és még annyi ismeretlen finomság!

Az emberek alapvetően türelmesek, kedvesek, mosolygósak. Nem csak velünk, hanem egymással is. Szinte mindenki beszél angolul, az utcaseprő is!

Az utcák rendben vannak, minden telis tele növényekkel, virágzó fákkal és bokrokkal. A levegő nagyon meleg, de mivel monszun van, azon belül is az esős évszakok, így naponta többször esik az eső. Nem durva az eső, mert meleg és jól esik, hogy kicsit levesz a meleg alaphőmérséklet éléből.
Kuala Lumpur telis-tele van felhőkarcolókkal, extra magas épületekkel, de mindez gyönyörű, trópusi környezetben. Nem olyan betondzsungel ez, mint New York, ahol egy kis zöldet csak a Central Parkban lehet látni… nem, itt a gigászi épületek között mindenhol trópusi fák, bokrok, melyek különös hangulatot adnak az egész városnak.

Sok nap volt, hogy nyakunkba vettük a várost. Elindultunk gyalog, hogy fogjunk egy taxit a központba. A kuala lumpuri tömegközlekedés egyébként katasztrófa, de ezt minden helyi lakos is állítja. Nincs egységes metro és buszmenetrend, rapszódikusan közlekednek a járművek. A városban a dugó állandó, nagyon nehéz haladni. Elsétáltunk egy buszmegállóig, ahol felszálltunk egy, a város képéhez abszolút nem illő lepukkant buszra, amivel elmentünk a város egyik leghíresebb épületéig, a Petronas ikertornyokig. Innen egy másik busszal, mely ingyenes járat mentünk pár újabb megállót és egy újabb busszal célba értünk: megérkeztünk a Central Martketbe, azaz a piacra, ahol egyedi, kézzel készített termékek tömkelege volt jelen. Itt ki lehetett próbálni a kis halakkal végzett láb terápiát, azaz egy medencébe belógatva a lábakat, a kis halak az elhalt bőrt csipegetik le. Állítólag nagyon csikis, de nem túl higiénikus dolog.

A Central Market után átsétáltunk a Chinatown-ba, azaz a Kínai negyedbe. Itt minden replikát ránk akartak sózni. Erőszakos eladókból volt itt bőven. Itt aztán taxiba ültünk (TEKSI = tekszi) és elmentünk a Mid Valley plazaba, ahol találkozónk volt Lemmel, egy régi barátunkkal. A találkozó előtt volt időnk itt is körbenézni és nő létemre még én is ki merem jelenteni, most úgy besok(k)altam a plazakból. Azt, hogy a férjem hogy viselte mindezt ilyen jól, nem is értem… bár gazdagodott pár pólóval és inggel, mert olyan remekül bepakoltam otthon, hogy 1, azaz 1 pólója van itt, az, amiben utazott idefele! Lemmel és feleségével vacsoráztunk egy klassz kínai étteremben és ilyenkor jön csak rá az ember, hogy sajnos otthon a kínainak hitt kínai gyors éttermek köszönőviszonyban sincsenek a valódi kínai ízekkel és konyhával.

Malajzia történelméről annyit érdemes tudni nagy vonalakban, hogy angol gyarmati birodalom volt, így rengeteg angol hatás érte. Az ón és kaucsuk készletét hamar felfedezték és azonnal elkezték kitermelni. Az angolok behozták a kínaiakat ónt bányászni, ezzel meg is alapozták Malajzia kevert demográfiáját. Az ország természeti kincsekben gazdag, a világ pálmaolaj kitermelésének fele innen származik.

A lakosság legnagyobb része muszlim, rengeteg a minaret és zsinagóga, sokszor hallani a müezint. Nagyon sok a tetőtől-talpig feketébe öltözött asszony, akiknek csak a szeme látszik ki. Kicsit misztikus, kicsit félelmetes, de meg lehet szokni.

Az egész országra jellemző ez a megosztottság. Napok óta keresem, hogy melyik országra hasonlít leginkább Malajzia, de nincs ilyen. Egyszerűen ez egy akkora kultúrális szivárvány, hogy ilyet még sosem láttunk. Az épületek hol Amerikára, hol Angliára, hol Kínára, hol Indiára, hol behatárolhatatlan, hogy melyik országra emlékeztetnek. Hihetetlen, hogy egy hűtőmágnest áruló standnál ugyanúgy lehet kapni párizsi és londoni hűtőmágnest, mint kuala lumpurit. Kuala Lumpur egyébként az 1960-as években vált fővárossá. Ide küldte a szultán a kínai munkásokat ón felderítésére. A kínaiak 2 folyó találkozását látták itt, mely mocsaras, latyakos területet adott, ennek a helynek a maláj neve Kuala Lumpur… kissé magyarosítva: Sárköz.

Malajzia népessége 35 millió fő, ami óriási szám. Az ország több szigeten fekszik, így területe nem egységes. Az angol gyarmatbirodalmon az angol hatalom gyakorlása jól ment, mert az angolok nem szóltak bele a vallási kérdésekbe, mindent hagytak, csak a kereskedelmet, pénzügyeket irányították. A város szépen fejlődött, míg a második világháború idején a japánok megszállták különösebb angol ellenállás nélkül. A malájok ezek után kizavarták a japánokat és megszerezték függetlenségüket 1957-ben. Ekkor indult Malajzia igazi virágzásnak és egyik felhőkarcoló követte a másikat. Ez azóta is tart. A gazdasági válságot itt egyáltalán nem érzik, idáig nem ért el. Itt csak fejlődés van… illetve lenne, de a vallás sok mindennek gátat szab. Megkülönböztetik a muszlimokat, 7%-ot visszakapnak házvásárláskor, míg mások nem. Mindenféle állami kedvezményeket kapnak, míg mások nem, ez pedig széthúzáshoz vezet.

A napunk folytatásaként elmentünk a Lake Gardens nevű botanikus kertbe. Itt található a Bird Park, mely a világ legnagyobb olyan madárparkja, ahol a madarak szabadon vannak egy óriási reptetö háló alatt. Itt láttunk madár show-t (tiszta Amerika!!), majd élőben kiscsibe kikelést a tojásból. Kettő újszülöttet láttam is ahogy kipréselték magukat a tojásból. Nagyon édesek voltak! Azért kemény meló lehet áttörni a tojáshéjat, mert sokat küzdöttek. Lehetett struccot etetni, láttunk orrszarvú madarat, rengeteg papagájt, sast és ez az egész egy csodálatos, trópusi, esőerdős környezetben!
A madárparkkal végezve az utcán majmokkal szórakoztunk, akik nem is voltak annyira viccesek. Frankón próbáltak minket ijesztgetni és sikerült is nekik néha. Nagyon kis vadállatok.

Ezután eljött értünk Lem barátunk és hazavitt magához. Ő buddhista és vallását követve azzal kezdte, hogy körbevezetett minket a házban, mint ahogy ezt minden vendéggel teszik. A cipőket mindenhol mindenki kint hagyja a küszöb előtt, senki nem megy be a házba cipővel vagy papuccsal. Körbejártuk tehát a házat, melyben laknak. Sok hálószoba, mindegyikhez külön fürdőszoba, száraz és vizes konyha… a száraz egy óriási szigettel középen csak a show része, a vizes részben készül minden és ott fő meg az étel. Minden óriási, a házigazda pedig úgy beszél, hogy a pici háló (mely egy komplett bálterem méretü), a pici háza … megkérdeztem, hogy viccel-e a pici szó használatával, de azt mondta, hogy nem. Szerinte tényleg pici. Relatív.

Lemmel és feleségével elmentünk vacsorázni. Vettek satayt egy étteremben (hurkapálcára fűzött csirke és marhahús megsütve, melyet földimogyorós öntetbe kell tunkolni és IMÁDNIVALÓ!!), hogy egy indiai étteremben az ottani kajákkal együtt megegyük. Mindenféléből rendeltek nekünk, hogy meg tudjunk kóstolni mindent. A báránytól a halakig, tészta, lángosszerű kenyér szószokkal minden volt. Itt nem probléma, ha máshonnan hozott ételt vagy akár italt szeretnél fogyasztani, csak náluk is legyen valami költés.

Másnap reggel nyakunkba vettük a várost és elindultunk Kuala Lumpurból kifelé észak-kelet irányába. A célunk a Batu Caves, mely egy ősi hindu templom egy barlang belsejébe építve. A szentélyhez, mely egy zarándokhely, 272 nagyon meredek lépcsőfok vezet. A lépcső mellett majmok üldögélnek és folyamatosan nyúlkálnak a turisták dolgai után, lopkodni akarnak. A barlangban sikerült is egynek leemelnie egy hindu nő táskáját ès ahogy menekült vele, futás közben mindent kidobált és csak a benne lévő szendviccsel rohant el, de egy hosszú csíkban végigszórta a táska tartalmát. Kívülről nézni vicces volt, átélni már nem lehetett annyira jópofa. Szerencsére tőlünk semmit nem akartak, mondjuk nem is volt nálunk étel.

A barlangban magában semmi extra nem volt, csak néhány szobor, imádkozó hely, füstülők. A barlang előtt egy óriás méretű Buddha szobor… Buddha szobor nagyon sokféle van, eleve minden országnak külön buddhizmusa van. Más a kínai buddhizmus, más az indiai buddhizmus és mindnek másmilyen a Buddha ábrázolása. Ami mindben közös és ami nekünk is szimpatikus, az az, hogy Buddha nem Isten, őt nem KELL Istenként imádni. Ő egy tanító, akinek a tanításait érdemes, lehet, de nem MUSZÁJ követni. Kicsit emberközelibb felfogás ez nekem, legalábbis könnyebben emészthető.

Volt a barlangban egy-két árus, bár a tömény szantálfa szagtól már nem mentünk a közelükbe, mert fejfájdító a szag ereje, de volt egy nagyon jó kis imádságos dallam, ami egy gagyi, színes Buddhát ábrázoló, pörgő-forgó fényekkel teli magnóból szólt. Annyira jó volt, hogy felvettük telefonnal és minden nap többször meghallgatjuk és dúdolgatjuk, mert nagyon fülbe mászó és vidám dalocska.

Ez az ország fantasztikus. Modern és tradicionális, liberális, de sok vallási elemmel fűszerezve. Csak a szemnél kivágott fekete ruhás muszlim nők, tradícionális kínaiak, festett homlokú indiaiak, malájok, narancsárga ruhás buddhisták… mindenki egy külön történettel, szokásokkal de mégis együtt. Bár a muszlimokat szeretik legkevésbé, mert ha megszólal a müezim mindent eldobnak és imádságba kezdenek. Ez azt jelenti, hogy a kocsijukat otthagyják az út közepén, forgalmi dugót okozva ezzel, de ha dolguk van, hát dolguk van. A rendőr nem büntetheti meg őket, mert a vallásba nem szólhat bele senki, még állami szinten sem. A legtöbb kínai buddhista, ők sokkal liberálisabb vallásúak és világnézetűek. Valójában minél jobban belelátunk ebbe a nemzeti, vallási egyvelegbe, annál inkább rájövünk, hogy ez mennyire összetett és szerteágazó és baromi ÉRDEKES! Ezernyi kérdést vet fel, az egyik marhát nem eszik, a másik sertést, az egyik ezt csinálja, a másik azt, de mégis itt élnek együtt békében. Szerintem fantasztikus.

A Batu Caves után útnak indultunk keletnek, célunk a Genting Highlands volt. Sok-sok szerpentinen való kanyargás után felértünk a Cameron-i domság egyik dombtetejére és itt megláttuk azt az épületkomplexumot, melyet egy kínai férfi épített ide. Róla annyit kell tudni, hogy 9 évesen került Malajziába, az iskolát dobta és szerencsejátékozni kezdett. Egész jól ment már neki, olyannyira, hogy a Pahang-i szultántól 16 évesen megvette ezt a dombot és felépítette ide Malaysia legnagyobb szórakoztató központját. A területen 3 casino, egy 40.000 négyzetméter területű bevásárlóközpont, melyben egy komplett vidámpark, egy külső vidámpark és számos hotel található. Köztük a 2006-ban a Guiness világrekordok közé felvett 6000 szobával rendelkező szálloda is, mely a világ legnagyobb szállodája. De van itt relaxálásra való óriás golf pályával rendelkező szálloda is. Aki itt nem talál magának programot, vagy szórakozást, az sehol nem talál. Amit csak emberi aggyal el lehet képzelni, az itt biztosan van. Döbbenetes.

Az egész dombra 3-4 sávos saját építésű (nem állami) szerpentin vezet fel, lefelé pedig egy másik szintén 3-4 sávos út. Biztonsági őrök, rendőrautók, mind-mind magántulajdonban. Ma ez a komplexum már a megalapító unokája tulajdonában van. Idejöttünk és legnagyobb döbbenetünkre minden szoba tele volt, nem volt hely 3-4 szállodából egyben sem, a 6000 szobás is fullon volt. Így lejjebb mentünk, mert még mindig ezen a területen, de a szerpentin mellett volt az a hotel, ahol végülis kaptunk szobát. Csudaklassz szobát természetesen. Az erkélyről a golf pályára, a medencére és az esőerdőre lehetett kilátni. A fél domboldal pedig egy felhőbe burkolózva, azaz az egész még meglehetősen misztikus is volt.

Miután a hotel egyik éttermében megebédeltünk felmentünk az épületkomplexumba. Kaptunk napijegyet, mellyel felülhettünk mindenhova. Elmentünk 4D moziba, ami olyan, hogy 3D szemüvegben nézzük a vásznat, de mellette a szék is mozog, vízzel spriccelnek és mindenféle hatások érnek, amitől még valósághűbb a film. Klassz. Az egész bevásárlóközpont és vidámpark egybe van építve, a fejed fölött mennek el a hullámvasutak, a lassúakból az egész parkot meg lehet nézni felülről. Fények, színek, hangok mindenhol. Tök jó játékok vannak, némi európai inspirációval: velencei gondolással lehet menni, az Eiffel torony körül körhinta, londoni Tower dekorációként és az egyik játék pedig egy rénszarvasszán, ami szintén a park fölött visz végig és a neve: tapasztald meg az európai telet! 🙂 Igen, vicces, de a malájok teljesen rá vannak kattanva a télre és havat akarnak mindenáron. Szerintem meg kellene beszélni globálisan egy ilyen magyar-maláj házcsere projektet télre. Ők mehetnek oda, mi pedig jöjjünk ide nemzeti szinten. Mindenki jól járna, mindenki örülne, mindenhol fellendülne kicsit a gazdaság. Nahát, milyen világmegváltó gondolataim vannak!

Miután kividámkodtuk magunkat, elmentünk vacsorázni egy kínai étterembe, ahol igazi kínai kaját ettünk, ez az úgynevezett MAMA konyha. Kedvencünk a Curry Mee leves, mindenhol megkóstoltuk és amit itt ettünk, az volt a legjobb. Én szinte mindenhol bárányt eszem mellé. Minden nagyon finom és ízletes volt… bár 5 hét után néha már emlegetjük a rántott hús rég elfeledett, egyszerűségében rejlő finom ízét…

A vacsora után játékgépeztünk, videojátékoztunk, autóversenyeztünk: a férjem kétszer is nyert F1 versenypilótaként a sepangi pályán, motorversenyeztünk, lóversenyeztünk, majd megnéztük az aznap esti előadást. Minden nap ugyanis más és más fellépő jön ide, pár hét múlva Elton John, de most volt itt Kenny Rogers. Ma este azonban egy jég revüt néztünk meg egy ukrán társaság előadásában. Látványos előadás volt, néha kicsit átlátszó varázslati elemmel, de alapvetően egy kellemes esti program volt.

Miután kiszórakoztuk magunkat, elmentünk a hotelbe, reggel pedig visszamentünk a domboldalra egy kínai buddhista emlékparkba, templomhoz és emlékhelyre. Itt van egy gyönyörű pagoda, melyet az alapító az édesanyjának épített. Itt van az alapító szobra, egy templom, egy nagy Buddha szobor és a megvilágosodáshoz vezető tanösvény. Itt a pokol 10 kamrája volt szoborból megcsinálva. A buddhizmusban az elképzelés az, hogy annak megfelelően, hogy ki hogyan élte földi életét, halálakor regisztrálják a pokolban. Ha jó ember volt, segített másokon, akkor a mennyországba kerül, ahol iszik a felejtés vízéből, így elfelejti teljes földi életét és egy szinttel feljebb kerülve egy új életet kezdhet, de amiket földi élete során megtanult, azt továbbra is tudni fogja. Akinek volt valami kisebb bűne, az annak az embernek a helyén fog újraszületni, akivel a bűnt elkövette, így lehetősége lesz megtanulni, mi volt a rossz.
A rosszakat viszont nagyon megbüntetik és megkínozzák. Ezekre a kínzás módokra elég jó fantáziával rendelkezett a szobrok megalkotója és az egésznek a kitalálója. Mind a 10 pokol kamra egy-egy bűn megbüntetését ábrázolja. Aki lop, csal, azt bedobják egy tüzes lébe főni, aki nem törvénytisztelő, hazug, annak kitépik a belét… és hasonló szobrok vannak. Érdekes, a nők kínzása mindig durvább, mint a férfiaké. Lem elmagyarázta, hogy ennek az egésznek az a célja, hogy az embert rávilágítsa arra, hogy jó emberként éljen, mert ha így lesz, akkor ezeket a büntetéseket el lehet kerülni.

Mikor az egészet végigjártuk 4 újabb nagy szobrot láttunk, Lem elmesélte ezeknek is a történetét. Volt egyszer egy kínai császár, virágzó országgal. Minden rendben ment, a király pedig szerette volna, ha van egy Bibliához hasonló könyve. Ekkor megkért valakit: Buddhát, hogy írjon neki egy ilyen könyvet. Buddha lóra pattant és elindult tapasztalatokat szerezni a könyvéhez. Rengeteg akadállyal, ellenséggel kellett megküzdenie, mert a szörnyek, akik rátámadtak, mind-mind meg akarták enni, mert úgy tartották, hogy aki meg tudja enni Buddhát, az örök életű lesz. A szilvának van még ilyen jelképes jelentése. A szilva az örök élet titka, a mennyországban pedig óriás szilvák vannak, olyanok, amik a földön 10.000 év alatt csak egyszer teremnek, ott évente. Szóval Buddha lovagol, szerzi a tanokat. Három segítője lesz útközben. Egy majom, aki okos, figyelmes, mindent észrevesz, tettre kész. Egy malac, aki lusta, nem szeret csinálni semmit, de megbízható és teljesíti a parancsokat. Egy bölény, aki erős, masszív és megvédi Buddhát, de szintén nem szeret annyira dolgozni. Hosszú vándorlás alatt így született meg a buddhizmus tana, az úton szerzett tapasztalatokból. Az állatok pedig népeket szimbolizálnak. Buddha természetesen kínai, a teremtés koronája. A majom a nyugati embert szimbolizálja, az európaiakat, amerikaiakat. A malac a malájok jelképe, míg a bölény az indiaiaké. Ez a kis tanmese a kínai buddhizmus tanmeséje. Nagyon emlékezetes marad, ahogy Lem mindezt elmesélte nekünk, mint egy kisgyerek, ugrált egyik szobortól a másikig és nagyon lelkes volt, hogy elmondhatta nekünk.

Hazafelé Lem elmesélte a rendszámok misztikáját is. Teljesen meg vannak zavarodva a speciális számsorokért. A kínaiaknak a 3 és a 9 szerencés szám, a 4 nagyon szerencsétlen. Ezért igyekeznek olyan rendszámhoz jutni, melyben jó számok vannak. Rendes licitálás van a rendszámokra és a www999 rendszám például 260.000 ringittért kelt el, ami közel 19 millió Ft.

Szombaton elmentünk biciklizni a környéken. Idejét nem tudom, mikor ültem utoljára bicilkin, de nagyon jó volt. Nagyon szép környéken vagyunk, csak újépítésű, nagyon modern házak vannak itt. Minimalista stílus jellemző mindre, órási terek, méretek, hangsúlyos, de kevés bútorral. Az egész környék 1-200 házból áll, körbe van kerítve és olyan ide bejönni, mintha egy határon jönnénk át. Rendes őrök állnak a kapuban. Mintha egy kicsi állam lenne a város mellett. Van itt bent közösségi ház, étterem, szabadidőközpont. Ma reggel ezt a területet bicikliztük körbe.
Délután megindultunk Kuala Lumpur központjába, hogy megnézzünk még egy kimaradt nevezetességet. Ez a KL Tower, a világ 3. legmagasabb telekommunikációs adóvevő tornya (1. a torontoi, 2. egy kínai). Fel lehet menni a tetejére, ahol lehet vacsorázni. Mi pont végeztünk az ebéddel, így csak nézelődni mentünk fel. Nagyon klassz volt a kilátás, körbe láttunk mindenfelé. Még egy kiadós esőt is láttunk onnan fentről, szép volt minden.

Ezután egy nyugati étterembe mentünk, olyan volt, mintha egy vonat étkezőfülkéjébe ültünk volna. A kaja, a várt ellenére kiábrándítóan ízetlen volt. Maradjunk inkább a helyi konyhánál, mert a nyugati ízek nem igazán mennek nekik jól. Nyugatit majd nyugaton, itt pedig maradnak a szója, curry, chilli alapú ételek.

Malajziát fel lehet írni a meglátogatásra érdemes országok listájára, nagyon sokszínű, nagyon klassz ország! A letelepedés feltételei: 10 millió Ft elhelyezése és lekötése egy maláj bankban, havi min. 450.000 ft-nyi jövedelem. Hajrá!

@CASSIOPEIA

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s