Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ha egy étteremben megláttam a garnélarákot, akkor azt rendeltem. Az emberiséget abszolút két részre lehet osztani: vannak, akik mindenhol sea foodot (tengeri herkentyűket) esznek, ahol csak lehet és vannak, akik semmiféle késztetést nem éreznek minderre, még akkor sem, ha lehet. 🙂 Én inkább az utóbbi csoporthoz tartozom, de megkóstoltam valamit, ami átmenet lehet a kettő között és magával ragadott. Onnantól mindig ilyet ettem Floridában, ahol csak tehettem és mivel semmi különleges tudás nem szükséges az elkészítéséhez, így megosztom Veletek a receptjét, hogy Ti is élvezhessétek ezt az ABBAHAGYHATATLAN (de jó, csupa A betű!) étel remeket.

Hozzávalók:

• 1 zacskó garnélarák, fejenként kb. 6 darabbal számolva (legegyszerűbb fagyasztottat venni, mert azt már nem kell pucolni, de akinek van lehetősége és kedve, az nekieshet a frissnek is). 2 féle garnélarákot lehet itthon kapni, a kisebbet, ami inkább salátába való és ezt a nagyobb fajtát, ami panírozva azért 2-3 harapás
• vérnarancslé vagy sima narancslé
• méz
• só, bors
• kukoricaliszt vagy sima liszt
• tojás
• pankó morzsa összekeverve kókuszreszelékkel 1:1 arányban
• mártogatós szósz: istenien illik hozzá a chillis mango szó, de a fantázia szab csak határt neki, tartártól az édesen át a csípős szószokig egyszerűen minden megy hozzá

A garnélákat negyed órára beletesszük egy narancslé/vérnarancslé + méz keverékbe, hogy felvegyen egy kis alapízt, ezután sózzuk-borsozzuk.

Mint minden rántott étel készítésénél, úgy itt is lisztbe, majd felvert tojásba, majd pankó morzsás kókuszreszelékbe forgatjuk a rákocskákat a farkuknál fogva. Az később is kapóra fog jönni az elkészült falatok megfogásához.

Az eredeti receptek szerint a bepanírozott rákokat előmelegített sütőben aranybarnára sütjük olaj használata nélkül, mert a normál olajos sütésben nagyon hamar megégnek a falatok.

Az eredmény olyan ínycsiklandozó, hogy ha az ember megkóstolja, sosem felejti, így mire ezt megírtam, már meg is kívántam, úgyhogy megyek, csinálok is egy adagot!! 🙂

@CASSIOPEIA