Húsz évvel ezelőtt, 1997.Június 30-án a Bloomsbury gondozásában megjelent az sorozat első, Harry Potter és a Bölcsek Köve címet viselő kötete.

Én 2000ben, egy évvel a magyar kiadás után fogtam a kezembe először, és azóta sem tettem le. 11 éves voltam, pont annyi mint Harry az első kötetben. Ezután évente jelentek meg a könyvek nálunk, összesen hét darab, így 18 éves koromig a szereplőkkel együtt öregedtem. Annyira régóta szeretnék írni Harry Potterről, annyira sokszor kezdtem neki és töröltem ki a picsába, mert nem tudtam mit és hogyan írhatnék a számomra egyik legfontosabb dologról a világon. Nem fogok száz oldalas elemezgetésbe bonyolódni, meg tették már sokan, akik értenek is hozzá. Nem fogok megmagyarázni semmit, már régen feladtam, sok sok harccal ezelőtt, amikor olyan emberek ostoba véleményét hallgattam, akik soha nem olvasták el a történetet. Egyszerűen csak szeretnék köszönetet mondani J.K.Rowlingnak annak a generációnak a tagjaként, akik részesei lehettek ennek a csodának.

Köszönöm, hogy gyerekkoromban a paplan alatt fejlámpával olvashattam éjszakákon át, és egy olyan világban járhattam ahol életemben először igazán otthon érezhettem magam. Köszönöm, hogy megtanulhattam, nem baj, ha más vagyok, ha nem illek sehova. Köszönöm, hogy olvashattam bánatomban, örömömben, esős vasárnapokon, influenza idején, nyaranta a tengerparton, nagyszüleimhez való hosszú utazások során, nagyszüleimnél a régi diófa alatt, otthon a kertben, sok sok csöndes éjszaka alvás helyett, karácsony reggeleken, apám kórházi ágyánál és az esküvőm napján is. Köszönöm, hogy rámutattál, a döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.  Köszönöm, hogy egy olyan világban merülhettem el, amiben az igazán fontos dolgok a barátság, a szeretet, a küzdeni akarás, a becsületesség, a hősiesség, a kitartás és bajtársiasság. Köszönöm, hogy rámutattál, nem mindig a jó és az igazság győz. Köszönöm, hogy megtanultam, a hideg közöny, az elfordulás a nyílt ellenségeskedésnél is veszedelmesebb méreg. Köszönöm, hogy olyan dolgokról olvashattam, amik bennem voltak, de nem tudtam megfogalmazni. Köszönöm, hogy a varázsvilágon keresztül mutattad be a valós világ társadalmi, politikai problémáit. Köszönöm, hogy rávilágítottál, hogy attól, hogy sok minden csak a fejemben létezik, miért ne lehetne valóságos.  Köszönöm, hogy tudom mit jelent a Foltozott Üst, a nargli, az irányringló, a durrfarkú szurcsók, a Teszlek Süveg, az Abszol Út, a Horcrux, a Kviddics, a thesztrál. Köszönöm, hogy rámutattál, mit számít, ha nyelvünkben és szokásainkban különbözünk, ha a célunk közös. Köszönöm, hogy értésemre adtad, nem a holtakat kell szánni, hanem az élőket, és legfőképpen azokat, akik szeretet nélkül élnek. Köszönöm, hogy megtanulhattam, arra az emberre kell büszkének lennem, aki vagyok, és nem arra, akit elképzeltem magamnak.  Köszönöm, hogy erőt adtál, hiszen aminek jönnie kell jönni fog, és ha itt lesz, szembe kell nézni vele. Köszönöm, hogy a könyvön keresztül segítettél feldolgozni a szülők elvesztésének fájdalmát. Köszönöm, hogy megmutattad az, hogy sok halált láttam, és emiatt más lettem, nem szégyellni való és nem rossz.  Köszönöm, hogy megtanulhattam, ostobaság azt gondolni, hogy semmi sem rosszabb a halálnál. Köszönöm, hogy beláttattad velem, igenis ki lehet néha akadni. Köszönöm, hogy megtanítottad, küzdeni kell a végsőkig, és valaminek lennie kell az életben, amiért készek vagyunk akár az életünket adni. Köszönöm, hogy megtanítottad, olyasmi ez, mint, hogy behurcolnak-e az arénába, ahol élethalálharcot kell vívnom, vagy felemelt fővel, önszántamból vonulok be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg az apám, az anyósom, a nagyszüleim és a többiek is tudták, hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden ezen a világon.

-After all this time?

-Always.

“Whether you come back by page or by the big screen, Hogwarts will always be there to welcome you home.”

/J.K.Rowling/

@MRS. CZICZKY