New Yorkot 1909 óta hívják Nagy Almának. Egy amerikai író Edward S. Martin egy almafához hasonlította:

“Annak a fának, melynek gyökerei a Mississipi völgyében erednek, és ágai óceántól óceánig terjednek, New York a gyümölcse, ahol az emberek megélhetést, boldogulást, életet lelhetnek.”

A város, amely sohasem alszik. A lehetőségek városa. Az örökké lüktető betondzsungel.

Történt egyszer, hogy megérkeztünk New Yorkba, a JFK repülőtérre. Rögtön le akartak húzni a taxis csalók. 65 dollárért akartak elvinni a hotelünkbe. Éreztük, hogy ez nem ok. Kérdezgettünk biztonsági őröket és megerősítettek hitünkben. Ezek csalók. Menjünk a sárga taxikhoz és azok 25 dollár körül elvisznek. Így történt. Egy sport szelet reklámból előbukkant halál laza, raszta hajú csávó vitt el minket a hotelbe Brooklynba, úgy, hogy nem tudta az utat, így a férjem mondta neki a telefonos GPS-e segítségével.

Eljutottunk a hotelbe, amiben az egyetlen jó dolog az, hogy 2 lépésre van innen a metro és azzal negyed órán belül bent vagyunk Manhattan központjában. Manhattan pedig New York City szíve gyakorlatilag.

Egy nap alatt megnéztünk mindent, amit mindenkinek látnia kell, ha New Yorkba jön. Az egész város olyan, mintha filmekbe csöppenne bele az ember, hiszen ezek az utcák, helyszínek a sok – főleg karácsonyi – filmből mind ismerős. Central Station, Rockefeller Center, a 5th Avenue (5. sugárút), Central Park, Empire State Building, annak is 102. emelete, Times Square.

A központban döbbenetesen magával ragadó a tömeg, a monumentális épületek, a hangok, a fények. Mintha egy másik bolygóra csöppene az ember. A tömeg magával sodor, nem tudunk lassan sétálni.
Végigsétáltunk a Broadway-on, bementünk 1-2 érdekesnek tűnő boltba (nagyon-nagyon érdekes boltok vannak, pl. katonai ruha turkáló, csontvázas bolt – mindenféle teremtmény csontváza stb.), majd elmentünk a 72. utcára, ahol befizettünk egy városnéző motorcsónak útra. Ez igen klassz volt, csak úgy pattogtunk a hullámokon és megnéztük közelebbről a Szabadság-szobrot is.
Ezután bementünk a Times Square-re és itt a Mr. Ripley: Hiszed vagy sem kiállítására. Nagyon jópofa volt, közvetlenül Madame Tusseauds panoptikuma mellett. Elszórakoztuk itt az estét, majd hazamentünk.

Metroval közlekedünk, vettünk egy 7 napos jegyet ami minden tömegközlekedési eszközre jó korlátlan mennyiségben. Itt bent autóval közlekedeni egyrészt lehetetlen, másrészt a parkolódíj iszonyú sok. 10 perc 50 cent, azaz 100 Ft.
Több, mint 280 metroállomás van és 20-30 metrovonal. Rájöttünk a menetére, így teljesen jól el tudunk ezeken igazodni és mindenhova eljutunk. Akkor bonyolódik csak a helyzet, amikor a metro nem áll meg 1-1 állomáson valami érthetetlen oknál fogva. Általában ez pont olyan állomás, ahol mi átszállnánk… így egy kis kerülővel jutunk csak el a célba, de nagy öröm, mikor megérkezünk!

A mai napnak nagyon izgalmas programja volt: a Természettudományi Múzeum, mely a világ legnagyobb természettudományi múzeuma. Lenyűgöző volt. Egyrészt méretét, másrészt tartalmát, harmadrészt kivitelezését tekintve. Minden nagyon élethű, nagyon jól megcsinált, interaktív kiállításokkal (dino emésztése előtted történik valóságos méretekben egy megvilágított dino testben). Óriási anyag az egész, mi a végén 1 szintet már úgy rohantunk csak végig, mert záróra jött. Nagyon irigylésre méltó az itteni fiatalok helyzete, mert szuper lehet eljönni a sulival ide amikor 1-1 témát tanítanak. A különböző földrészek emberei, kultúrájuk, szokásaik, eszközeik…. az állatok a különféle világrészeken, no és a dinok és a fejlődéstörténet… felfoghatatlan. Nagyon szuper volt.

Ezután keresztbe átsétáltunk a Central Parkon és vendégségbe mentünk egy magyar barátunkhoz. Ő várt minket vacsorával és látott el rengeteg hasznos tanáccsal a “nagy amerikai álom” megvalósítását illetően.

Baromi jó helyen lakik, tán NYC legjobb körzetében, Madonna, Spielberg közelében. A ház olyan, mint egy luxus hotel, kapus rohan ajtót nyitni, be kell jelentkezni a recepción, majd felszólnak a házigazdának és ha visszaigazolja az érkezést, akkor beengednek. 400 lakás van egy ilyen házban, medence, fitness terem, kosárpálya, 2 aerobic terem.. mindez “ingyen”, benne van a havi 4500 dolláros bérleti díjban (rezsi nélkül)… a parkoló + 480 dollár… 1 ilyen kis egyszobás lakás megvételi ára 1 millió dollár…

A new yorkiak sok millión vannak és mindegyik önmagában egy igazi jelenség. Meglehetősen sokat beszélünk róluk, amikor metrozunk és őket figyeljük. Itt nincs divatirányzat, ami uralkodó lenne és látható lenne több emberen. Itt mindenki máshogy öltözködik. A színes bőrűek száma közel annyi, mint a fehéreké, engem kicsit frusztrál is, de biztosan túl sok filmet láttam és ott mindig ők voltak a rosszak. Az emberek nagy százalékának a fülében fülhallgató van és zenét hallgat. Sok esetben olyan hangosan, hogy kihallatszik. Némelyik ember mérete sem semmi, olyanokat látva azon szoktunk mélázni, hogy a férjem vajon ki tudná-e ütni. Szerinte igen, mert ő gyors lenne és elhajolna az ütés elől…. de némelyik gorillát elnézve én azért erre nem vennék mérget.

Vannak itt is pénzkéregetők, vicces, hogy sok esetben ezek tizenpár éves gyerekek. Az emberekről egyébként nagyon jó véleménnyel vagyunk. Különösen ahhoz képest, hogy ez egy nagyváros és minden ember rohan  (szerintem egyébként ez tartja őket életben! – márminthogy mozognak). Észreveszik, ha éppen belemerülünk a térképbe és maguktól jönnek oda, hogy segíthetnek-e. Előfordult, hogy egészen a metroállomásig elkísértek, csak hogy biztosan jóra szálljunk fel. Tüsszentek az utcán és erre köülöttem mindenki azt mondja, hogy egészségemre. Ééééssss… tegnap felvettem egy különösen csinos ruhámat, ami nagyon jól néz ki… és az utcán jönnek szembe az emberek és megállítanak, csak azért, hogy megdícsérjék milyen gyönyörű ruhám van! Elképesztő!!!!! Hol van otthon ilyen?????

A pénztárosok zabálnivalók. Nem olyan képet vágnak a vonalkódok olvasásakor, mint nálunk, hogy közben valósággal az öngyilkosságon jár az ember esze… nem! Itt beszélgetnek a vevővel… és nem csak velünk, hanem mind az összes pénztárnál megy a csevely. Hogy vagy? Milyen a napod? Mit csinálsz? Egyszerűen édesek az emberek!!!!

Az ennivaló: nagyon izgalmas téma itt New Yorkban, mert itt minden, de tényleg minden van. Azon szoktunk gondolkodni, hogy vajon hogy él meg ennyi étterem itt egymás hátán. Szinte minden második ház étterem vagy kávézó. Az éttermek lehetnek gyorséttermek (számukat tekintve elvesznek a normális éttermek között): McDonalds, Burger King, KFC, Taco Bell, Wendy’s, Hooters, Popeye… meg egy csomó számunkra ismeretlen. Vannak hamburgerező pub-ok, rengeteg a pizzéria. New York 2 fő saját étele (kicsit tudatzavarban vannak, de akkor is azt hiszik, hogy ez az övék): pizza és hamburger. Pizzát még nem ettünk itt, de hamburgerben ne tessék olyat elképzelni, mint amit otthon lehet venni. Ezek nem McDonalds hamburgerek. Főételek, rendesen tányéron hozzák ki, köretként saláta vagy sültkrumpli van hozzá és a húst benne igény szerint közepesre vagy jól átsütöttre lehet kérni. Késsel, villával lehet enni és ISTENI!

Minden nemzet étterme megtalálható itt, magyar is van. Vannak kifőzdék, van olyan, hogy ezer féle választék kirakva, melyből szedhetsz magadnak, ezt lemérik és azután fizetsz.

Járunk élelmiszer boltokba is, egyrészt, mert érdekel, hogy itt miket árulnak, másrészt, mert reggelit magunknak csinálunk itthon. Nagyon-nagy élmény itt boltokba járni. Szenzációs, hogy mennyire előre van készítve minden és az emberek alig tudnak úgy főzni, hogy az alapokról kezdjék, mert sok esetben hiányoznak az alapok!!!! liszt és társai…. ellenben van ezer féle kelt tészta, amit csak bedobsz a sütőbe és már kész is, ezer féle leves! – ez úgy néz ki, mint nálunk a dobozos gyümölcslevek és hosszú polcsorokon találhatók. Paradicsomlevestől a ráklevesig, kukoricától a borsóig van mindenféle. Hazamész, kiöntöd egy tálba, be a mikroba és kész a levesed. Legtöbb esetben ezek még igen finomak is! Ugyancsak komplett kész menük vannak, szintén csak be a mikroba és kész: húsok körettel, spagetti és amit csak el lehet képzelni.

Nekünk csoda, hogy micsoda választék van itt! Hozzá kell azért tennem, hogy itt a gyümölcsök nem olyanok, mint Floridában. Amit onnan hoznak, az finom, de a többi olyan, mint most már nálunk is egyre jellemzőbben: óriási, jó színű csak éppen ízetlen.

Ami igazán érdekes: bárhol eszünk vagy veszünk kaját… gyorsétterem, beülős étterem, kifőzde vagy bolt az tuti, hogy 30 dollárt fizetünk. Fogalmunk sincs, hogy csináljuk vagy miért van ez így, de nem tudunk elszakadni a 30-as számtól. Ennyi az étkezés és kész. Pedig mindig máshol és mindig mást eszünk. Haláli. Tegnapi példa: hozzák a számlát és a férjem már mondja nekem: “Na, most kifizetem a 30 dollárt.”… erre a számlán lévő összeg: 29,9. Ennyire 30 minden!!!!! 🙂

New York maga, a közlekedés és a tájékozódás: hát szó mi szó, nagyon élvezzük. Mint már írtam is, metrozunk. Mindenhova odatalálunk viszonylag egyszerűen, mert rém egyértelmű minden és nagyon ötletes az utcák kialakítása. New York központja lényegében Manhattan. Manhattan pont egy “U” alakú szigetnyelv, melyet balról a Hudson-öböl, jobbról egy kisebb öböl határol, melynek másik partján található Brooklyn (az új Manhattan sokak szerint – mi itt lakunk). Szóval az “U” betűs Manhattan felépítése a következő: alja az alsó Manhattan (lower Manhattan), fölső része a felső Manhattan (upper Manhattan). Ez máris két részre osztja. Mégegy két részre osztás az, hogy megkülönböztetünk Nyugati és Keleti partot, nyilván az U betű bal illetve jobb szára. A Central Park pl. felső Manhattan nyugati részén van, azaz bal oldalon felül.

További okosság a kialakítása során: Manhattan-t merőlegesen sugárutakra, vízszintesen pedig utcákra tagoljuk.Tehát, az U betű száraival párhuzamosan futnak az AVENUE-k (sugárutak), pl. első, második, harmadik stb. – 5. sugárút (5th avenue) a leghíresebb, itt találhatók a nagy divatházak és üzletek, a Grand Central Station (vasútállomás), a Rockefeller Center és végigmegy a Central Park jobb oldalán. A szigeten merőlegesen futnak az utcák, azaz street-ek. Ezek több százig vannak számozva és lentről indulnak. Így máris érthető, hogy milyen egyszerű az embernek betájolnia magát. A címek így vannak megadva például:
2nd Av, E 15 7th st. Ez a következőt jelenti: 2nd Avenue = 2. sugárút,
E = Kelet. Azaz az U betű jobb száráról beszélünk. 7th street = 7.utca, ez kb. az U betű alsóbbik részén van és az utcán belül pedig a számú épület. Ez egyébként egy fontos cím, itt jártunk tegnap este. Itt van New York legöregebb kocsmája. 157 éves, saját készítésű sört árul, pörög az üzlet, tele van emberrel. Szenczációs hangulat, fűrészporos talaj, kopott fa burkolat, székek és asztalok, régi képek és régi hangulat. Ahogy a new yorkerek mondják mindenre, ami jó, klassz: COOL!

 

Brooklyn kissé lepukkantabb negyedében kezdtük brooklyn-i pályafutásunkat, így láttuk azt is. Majd átköltöztünk egy barátunk appartmanjába, ami Brooklyn sokkal jobb részén van, nagyon közel a brooklyni hídhoz. Ez itt tényleg klassz rész, biztonságos, szép házas, zöld környék. Innen metroval 4 megállóval Manhattan központjában vagyunk. Taxival jöttünk ide, ami nagyon mulatságos volt. A férjem taxizás közben bekapcsolta a GPS-ét, így tudtuk merre kell menni… na, a taxis abszolút nem arra ment. Nem beszélt angolul, csak spanyolul hadovázott nekünk össze-vissza. Többször csinálta meg, hogy nyíl egyenesen kellett volna csak menni, ő pedig direkt elkanyarodott. Amikor már a cél utcában voltunk, akkor is elkanyarodott. Az én férjem viszont nem bírta tovább, úgyhogy elkezdett vele vitatkozni, hogy ez így nem jó, neki ez nem tetszik. Ő nyomta angolul, a taxis válaszolt spanyolul, én meg csak röhögtem. Elég mókás volt. De megvolt az értelme a vitázásnak, mert nem húzott le, végül aztán jó árat mondott, bár borravalót nem kapott, mert felbosszantott.

Az appartman, amiben lakunk, pontosan olyan, mint amilyenben vendégségben voltunk pár napja. Lent recepció, ott kaptuk meg a kulcsot az előre megbeszélteknek megfelelően. Az egész olyan, mint egy hotel, csak itt szobák helyett lakások vannak az ajtók mögött. Amiben mi lakunk, talán a legkisebb az egész házban, mert 1 szobás. Ennek ellenére ennek az ára, hihetetlen, de tényleg ennyi: 70 millió Ft. Ezt a tulajdonosa nem is bérli, hanem a sajátja. Durva árak vannak itt.

Nagyon klassz amerikai konyha, óriási mosogató, óriási pult, óriási hűtő. De mikro nincs és egy csomó dolog, ami azért kellene akkor, ha az ember főzne. Ellenben van egy csomó konzerv, egy csomó por kaja.

Itt lakunk most kettesben. Azért nagyon klassz kis lakás, nagyon otthonos. Olyannyira, hogy mikor a taxival idejöttünk nem is mentünk sehova, csak itthon ültünk. Én végre tudtam ruhákat mosni. Kellett is egy ilyen pihenős nap, mert az elmúlt 1,5 hetet agyban még nem sikerült teljesen feldolgozni, annyit pörögtünk.

Aztán este vacsorázni mentünk a lakástulajdonos hugával, Julie-val. Egy közeli thai étterembe mentünk és fantasztikusat ettünk. Nagyon ízlett. Nagyon hangulatos kis kerthelyiségben ültünk, boroztunk, söröztünk és thai kaját ettünk. Ezután elsétáltunk a Brooklyn Promenade-ra, ami gyakorlatilag a Brooklyn-i dunakorzó. Este végigsétálni itt, úgy hogy az ember Manhattan esti fényeit nézi… csodálatos. Pont Manhattan üzleti negyede látszik innen, a volt World Trade Center körzete, a Wall Street, a tőzsdepiac helye és épületei.

Megnéztük a Brooklyn-i hidat is kivilágítva, majd sétáltunk hazafelé a szebbnél-szebb utcákon át, mígnem tömegre lettünk figyelmesek. Odamentünk és szépen lassan beosontunk az első sorba. Forgatási helyszínre csöppentünk. 60-as évekbeli amerikai autók, 60-as évekbeli ruhákba öltözött statiszták, reflektorok, kamerák…. éééééééééésssss kiderült, hogy a MAN IN BLACK 3 forgatásán vagyunk. Nagyon izgatottak lettünk, vadul kerestük Will Smith-t. Van aki látta, van aki nem… azt mondták, hogy csak a dublőre… nem tudni. Mindenesetre nagyon izgatottan álltunk a tömegben. A szervezők folyamatosan kérték, hogy lépjünk 5 lépést hátra és maradhatunk nézni, ha nem használunk vakut.

Így maradtunk… végignéztük, ahogy a padkára pallót szögeltek, ahogy fellocsolták a talajt, majd 1,5 óra várakozás után jött: CSAPÓ 1. Na most, ha hiszitek, ha nem, az egész jelenet 3 másodperc leforgása alatt lement. Nem akartuk elhinni, hogy ezért álttunk itt 1,5 órát. Az úton mentek az amerikai autók, majd egy futurisztikus űrjárgány, egy chopper, majd mégegy futurisztikus járgány keresztbe átment az úton közöttük. Ezt a jelenetet láttuk. Úgyhogy, ha kijön majd a Man In Black 3., az tuti, hogy meg fogjuk nézni és erre a jelenetre nagyon büszkék leszünk, mert lelkileg támogattuk a létrejöttét. :-)))

Másnap bementünk Manhattanbe, sétáltunk a 5th avenue-n, azaz 5. sugárúton. Bementünk az Abercrombie & Fitch üzletbe, az Apple Store-ba, ittunk Starbucks kávét.. majd hazajöttünk és elmentünk az esti thai étterembe, ezúttal ebédelni, mert annyira ízlett.

Ezután sétáltunk a környéken és megtaláltuk az 60-as évekbeli amerikai autókat az utca szélén, nyilván most más utcából folytatódnak majd a jelenet felvételek. Nem semmi azért egy ilyen forgatást összekoordinálni. Rengeteg ember és rengeteg szervezés… és mekkora utómunka lesz még. Ha az ember egy filmet néz, bele se gondol, hogy mi munka van benne… no és persze mi pénz.

Megcsodáltuk a gyönyörű autókat, aztán elmentünk egy fodrásszalon előtt. A férjem már napok óta mondogatja, hogy milyen hosszú a haja.. mondtam, hogy menjünk be… nem igazán akart, de rábeszélhető volt, így a következő pillanatban már egy New Yorkban állomásozó üzbegisztáni fodrász kezei között volt. 🙂 Túlélte és jó is lett a haja, úgyhogy igazán örülünk.

Ezután hazaestünk, majd megbeszéltük Julie-val az este folytatását. Julie, a barátja és mi ketten mentünk hamburgerezni, majd a már korábban említett New York legöregebb pub-jába. Klassz este volt, jól éreztük magunkat. Vicces volt, Julie barátja tipikus amerikai. Járt Európában, Németországban és Angliában és nagyon furcsa volt neki, hogy minden olyan kicsi. Az autók, az utak, az étteremben kihozott ételmennyiség. :-)) A férjem kijavította, hogy nem ott kicsi minden, hanem itt Amerikában nagy minden. Milyen furcsa nem… mennyire más szemszög. De ők így vannak nevelve, ők a világ közepe… amikor az általános iskola és középiskola úgy van elnevezve, hogy a jövő vezetőinek iskolája….. hát igen, ezekbe kiskoruktól ezt nyomják és itt minden ebben a tudatban erősíti meg őket… az autóméretek, az utak szélessége és minden. Ők nagyok. 🙂 Ennyi.

Most sem vagyunk állat nélkül, mert lakótársunk egy 15 éves fekete macska: Johnny Cash. Érdekes, mert nagyon nem keresi a társaságunkat, amikor mozgolódunk a lakásban, de reggel mikor felkelünk mindig a lábunknál fekszik az ágyon.

A tegnapi és a mai napunk délelőttje nagyon lazán telt. Kicsit belefáradtunk a sok mászkálásba, de miután megnéztük a BL döntőt a TV-ben, nekiindultunk és felfedeztük a China Town-t, azaz Kínai Negyedet, majd a Little Italy-t, azaz a Kis Olaszország nevezetű kerületet, a SOHO-t, a Broadway-t.

A Kínai Negyed… háát… nem embernek való hely… hogy hogy betepültek ide az valami elképesztő. Mintha az ember Kínába csöppent volna. Olyan típusú házak, mint amiben Kínában élnek és olyan boltok, mint amilyeneket csak a TV-ben látunk. Döbbenetes. Bementünk 1-2 halas, zöldséges boltba… hát lennének gondban, ha ISO minősítést szeretnének szerezni. Óriási a hal és tengeri herkentyű kínálatuk, de a legkevésbé sem a higiénia jut eszembe az egészről, ahogy végigjárom a boltot. A padlót slaggal tisztítják, a halakon itt-ott legyek. Tiszteletreméltó, hogy mindenkinek van munkája. Láttunk egy olyan embert például aki semmi mást nem csinált, csak állt a rákos pult mögött és tologatta vissza a rákokat, amelyek elkóbászoltak. Mert itt minden állat élő volt. Egy-egy akváriumban olyan tömegnyomorban sorakoztak a halak, hogy a vizet nem lehetett látni tőlük. Durva volt. Egy másik utcájukban éttermek és fodrásszalonok.

Ahogy sétáltunk tovább megérkeztünk Little Italy-ba. Ez viszont az előző szöges ellentéte… igazi Olaszország feeling. Utcai kiülős éttermek, zene, tipikus olasz arcok, hangulat, pizza és pasta illat a levegőben. Ezek tudják hogy kell élni. Nagyon jó volt ezen a környéken sétálgatni.

A SOHO egy bulis, éttermes, galériás, üzletes környék…. szintén nagyon klassz, az ember csak pislog jobbra-balra-föl. Mert itt nem elég csak két oldalra nézni… olyan magasságok vannak, hogy fölfelé is muszáj.

Beültünk hamburgert enni, majd hazafelé egy italboltban vettünk Jack Daniels Whisky & Cola-t. Össze van keverve, isteni arányban… hazajöttünk, felmentünk a tetőre és ott elfogyasztottuk elnézegetve a brooklyn-i éjszakai fényeket. Meg lehet szokni ezt az életet is….

Halljuk a hírekben, hogy Floridát hamarosan eléri egy tornádó. Pár nappal korábban már észlelhető, hogy jön, így az embernek van ideje, hogy a 2 opcióból az egyikre felkészüljön: 1. evakuáció, azaz menekülés északra amilyen gyorsan csak lehet (fura látni most a TV-ben, ahogy azon a nagy hídon, mely a Florida Keys szigeteket összeköti és 1 hete még a Ford Mustanggal száguldoztunk rajtuk végig, nos azon most őrületes a dugó és menekülnek az emberek rajta. Egyébként bizonyos szakaszokon a híddal párhuzamosan látható egy másik híd is kissé hiányos állapotban… ez volt a régi híd… 1940-ben hurrikán áldozata…).
A 2. lehetőség a menedékházakba vonulás. Bármelyik opciót is választja az ember, otthon a házát rendbe kell tennie, az ablakokat beszögelni, az udvarról mindent összeszedni és bevinni, tetőt javítani, ha kell. 1 heti kaja, rádió, elem, ruha és irány a menedékház. Elvileg 2 nap alatt lemegy, de borzasztó lehet az a 2 nap … na és utána hazamenni és meglátni azt, amit a tornádó okozott. A nagy csodás floridai létnek is megvan a hátránya. 😦

A következő napon egyedül elmentem a Metropolitan Museumba, ami a világ legnagyobb művészeti és kultúrális múzeuma. Nekem rettenetesen tetszett, persze nem tudtam végigjárni, de minden kor, korszak és világrész kultúrája és a rá jellemző dolgok megtalálhatók itt. Így voltam egyiptomi piramisban, láttam múmiát, amerikai festményeket ill. amerikai kortárs alkotásokat, fotókiállítást, afrikai – mezopotámiai – ázsiai kultúra szobrait, képeit, ékszereit, eszközeit miegymás, a lovagok fegyvereit, szent-grált és korának alkotásait, görög és római emlékeket, 18-19. századi európai festményeket és szobrokat…. ésss…. amiért valójában mentem és ami a legjobban érdekelt: ALEXANDER MACQUEEN elhunyt divattervező kiállítását és show-ját. Nem hinnétek el, hogy micsoda őrület volt az egész. 1,5 órás sorban állás előzte meg, hogy bejussak a kiállításra. Valóságos tömegnyomor volt, de abszolút megérte. Korunk egyik legnagyobb divattervezőjéről van szó, aki magát romantikus pszichopatának vallotta. Amit itt láttam az tényleg művészet. Az anyagokkal és formákkal való bánásmódja annyira egyedülálló, hogy még egy a téma iránt annyira nem fogékony embert is elgondolkodtat. Az egész kiállítás nagyon profi módon volt megcsinálva.. effektekkel, fényekkel, hangokkal, zenével, forgó bábukkal, videobejátszásokkal… nagyon élvezetes volt. Meg is vettem a kiállítás anyagát bemutató könyvet és nagyon büszke vagyok rá, mert szeintem ez az ember egy zseni volt! Nagyon örülök, hogy elmentem egyedül is, óriási élmény volt.

Miután a múzeum bezárt férjemmel randiztunk a Brooklyn hídnál. Igazán örültünk, hogy ilyen simán megtaláltuk egymást New Yorkban.

Elsétáltunk megnézni a World Trade Center helyét, melyeknek alapzatából 2 szökőkút fog készülni, illetve megnéztük a már 104. emeletnél tartó új épületet (ezzel ez a fél magassága a véglegesnek): a World Financial Center-t. Nekem erről a témáról csak az jut eszembe, hogy itt van ez a hatalmas ország és ez a hatalmas város.. mindenhol csak a hatalmasságukat hirdetik, minden megnyilvánulásukban… az épületek, az utak, a hidak, az autók.. minden… és ennek a szuper hatalomnak 10 év kell ahhoz, hogy elkapja Bin Laden-t? Hát nem fura? Szerintem nem illik mindez ahhoz, amit mutatnak magukról.

Ezután végigsétáltunk a Brooklyn hídon, hátranézegettünk, hogy lássuk, ahogy a nap lemegy alsó Manhattan felhőkarcolói közé, majd onnan egészen hazáig. Közben vásároltunk vacsorának valót és ezúttal megcsináltam itthon… mojito, whisky&cola és sör elfogyasztása mellett ma is megcsodáltuk a tetőről az esti Brooklyn fényeit. Klassz ez a város. Nagyon él. Itt mindenki el tudja foglalni magát, számtalan a lehetőség. Való igaz, hogy itt nem lehet unatkozni.

@CASSIOPEIA