KRUGER PARK

Alison és Darcy barátaink Angliából jöttek 1970 magasságában Dél-Afrikába, 70 év körüliek. Darcy kapott itt egy munkát, mely 2 évre szólt. Aztán úgy döntöttek, hogy ők már maradnának is, mert össze nem lehet hasonlítani Anglia és Dél-Afrika időjárását, plusz akkoriban olyan volt a politikai helyzet, hogy nem lehetett az országból pénzt kivinni és mivel abban a 2 évben valami csoda dolgot csináltak, így nem akarták veszni hagyni az akkor felhalmozott pénzt. Így maradtak. 1980 óta tenyésztenek kutyákat és elmondhatom, hogy életünkben nem voltunk ekkora és ilyen komoly biztonsági rendszerrel ellátott házban, mint amilyenben ők laknak. Darcy nagyon nyitott, optimista, jó humorú, ízig vérig angol, aki nagyon jó idegenvezető. Alison egy kicsit konzervatívabb és alig látni mosolyogni, de mindent megtesz azért, hogy a hetünk jól alakuljon. A teljes hetünkre készült étellel, mert állítólag a Kruger éttermei 20-30 éve kitűnő konyhával rendelkeztek jó áron, de mostanra már nagyon drágák és nem is olyan jó az ételek színvonala. Így 5-6 óriási hűtőládával és rengeteg kisebb táskával, ládával felszerelkezve indultunk neki a nagy kalandnak.

Carol és Win , 50 év körüliek, New Jerseyben születtek és ott is laknak. Szegény Carol, tippem sincs hogy hány kilo lehet, de közelebb jár a 200-hoz, mint a 150-hez és ezzel sajnos nem túlzok. Win szintén jól van tartva. Itt is a férj, Win a közvetlenebb, humoros, figyelmes, kedves. Carol kicsit visszahúzódóbb, de szerintem csak azért mert alapvetően nem érzi jól magát a melegben, nehezen tud járni és folyton gyógyszereket szed. Sajnálom, mert elképzelni sem tudom, milyen lehet ekkora testben élni. Csomó székre nem is mer leülni és ötletem sincs, hogy a repülőgép ülésében hogy fér el. Nem lehet egyszerű.
Terveik szerint hamarosan nyugdíjba vonulnak a munkahelyükről, eladják a házukat és vesznek egy nagy motorhome-ot (lakóautó, de inkább ház) és innentől azzal járják majd Amerikát. Nincs gyerekekük, nincs nagyon rokonuk sem már, így semmi dolguk, felelősségük az életben. Már csak utazgatni akarnak… lakni 3-4 hónapot Alaszkában, majd továbbállni és menni mindenfelé és ha megtetszik egy hely, ott maradnak, amíg kedvük tartja. Amerikában nagyon komoly szinten van már ez a komoly, nagy lakóautós élet, így abszolút nem elképzelhetetlen a vágyuk.

Hétfő reggel felkeltünk Alison-ék házában, majd a bőséges reggeli (angol típusú: ham & eggs, sült paradicsom, műzli, joghurt stb.) után elkezdtük bekapolni a kocsit és a trailert, amit húzott maga után. Egy fehér VW Transporter szerű autót képzeljetek el. 4,5 óra utat tettűnk meg úgy, hogy közben változatos tájakat láttunk, de végig autópályán haladtunk, angolosan, azaz a bal oldalon a jobb kormányos autóval. Volt egy útlezárás ahol kb. fél órát álltunk… azonnal jöttek a feketék mindent árulva: mogyoró, mobiltöltő, hideg üdítő, porseprű, fakanál, csúzli és ki tudja még, hogy micsoda, mindenki mást kínált. J Elhaladtunk az útjavítás mellett, hol a 15 munkásból 1 dolgozott, 14 nézte. Persze mind fekete. Amikor ezt megjegyeztük, hogy milyen jó a munkamegosztás, Darcy bedobta a helyi szállóigét, ami mindenre igaz: Ilyen hely Afrika… azaz This is Africa. Bármi történik: This is Africa, azaz TIA.

5 körül megérkeztünk a Kruger Park déli bejáratához és megálltunk egy nagy hídon, ami egy folyón ível át. Sírni támadt kedvem a meghatottságtól, hogy végre itt vagyunk. Ez az egész még mindig olyan hihetetlen!!!! A hídról rögtön a következőket láttuk: krokodilok, vízilovak, gyönytyúkok, számtalan madár és hal (Alison és Darcy rengeteg könyvet hozott és tudják az összes helyi madarat, így mindig mondják, hogy melyik micsoda és mit kell róla tudni).

A park bejáratánál rögtön antilopok, majd kicsivel később varacskos disznók tűntek fel.

A Kruger Parkot a következőképpen tudjátok elképzelni: kb. teljes Dunántúl méretű, 60 km széles – kb. 360 km hosszú park, melyen belül camp-ek, azaz szálláshelyek vannak. Ezek körbe vannak kerítve, így éjszaka nem kell félni a ragadozóktól és relative nagyok. A szállásokon házak, sátrazáshoz helyek vannak, illetve boltok, benzinkút és gyönyörű panorama a park valamely részére, továbbá oktató helységek.

Vannak betonutak, melyeken haladhatunk, de sok helyen földutak is mennek keresztül-kasul. A növényzet nagyon buja, magas a sárga fű, sok a bokor, a fák, így nagyon kell figyelni, hogy egy állatot észre tudjunk venni. Főleg a mozgást kell figyelni, mert nagyon bele tudnak olvadni a környezetükbe, amikor egy helyben állnak. Heteket, hónapokat lehetne eltölteni itt a parkban nézelődéssel, annyira izgalmas. Az pedig, hogy az állatok a saját élőhelyükön vannak, szabadok és mi vagyunk hol egy kocsiba, hol egy zárt szálláshelyre bezárva, ez nagyon inspiráló és nagyszerű élmény. Mi vagyunk a vadonban és ők az otthonukban. Nagyon szigorú szabályok uralkodnak a parkban, melyek teljesen jogosak és egyértelműek és azok, akik megszegik komoly pénzbüntetésre számíthatnak. Tilos hangoskodni, szemetelni, 40 km/h-nál többel menni, szálláshelyre 6 után érkezni. Itt a sötétedés pillanatok alatt zajlik, nincs szürkület. 6 után pikk-pakk lemegy a nap, azonnal sötét lesz és hűvös. A hold (ha nem teli) teljesen máshogy áll, mint ahogy otthon látjuk: az alsó ív látszik, mint egy mosolygó arc szája.

Első benyomásunk a parkban: NAGYON IZGALMAS!
Hamarosan megpillantjuk az első elefántot, mely teljes extázissal tölt el mindenkit. Békésen sétálgat, majd meglátunk újabbat és újabbat és zabálnivaló kicsiket… s végül 15-16 állatot számolunk összesen. Szépen lassal vonulnak, együtt, miközben eszegetnek. Az afrikai elefánt óriási, tényleg döbbenetes.
A távolban egy zsiráfot is látunk és elégedetten nyugtázzuk, hogy sok állatot sikerült látni és lencsevégre kapni nem sokkal érkezésünk után már.

Megérkeztünk az első szálláshelyünkre, kipakoltuk a kocsit és Darcy nekiállt megsütni a vacsorát. A szállásunk nagyon édes, mindennel felszerelt, 3 szobás, teraszos, grillező hellyel. Steak-et, csirke nyársat és bárányt sütött Darcy a grillen (az afrikai grillezésnek külön kultúrája van és nagyon hires. Braai-nak nevezik és senkinek nem árulják el, hogy mitől tudnak a világon legjobban grillezni – szerintük), amihez avokádós salátát és krumplit ettünk, remek borokat ittunk… csodás este volt. Ezután elmentünk a szállás kerítéséig, hátha látunk a környéken settenkedő hiénákat, de nem láttunk. Helyette tátott szájjal bámultuk a csodálatos csillagos eget, távol a civilizációtól. Ilyen tiszta égen a tejút teljesen kivehető és sajnálom, hogy letöröltem a telefonomról a csillagkép meghatározó alkalmazást, mert most nagyon jól jött volna.

A parkban egyébként van sok magán szállás is (private lodge), ezek nincsenek körbekerítve, így sok esetben tényleg az élővilág közvetlen közelében lehet aludni, nagyon komoly összegekért.

Reggel újra összepakoltunk, kocsiba mindent be és indultunk a reggeli túrára. Ez azt jelenti, hogy 5-kor keltünk, hogy a napfelkelte idején aktív állatokból minél többet lássunk. 6-kor már úton voltunk és hamarosan bele is futottunk egy népes elefántcsordába. A földön koppant az állunk ennyi édes kis baby-t látva, köztük olyat, aki mostanában születhetett, még alig állt a lábán. Viszont az elefánt család úgy döntött, hogy előttünk fog átkelni az úttesten és mivel sok volt a kicsi, mi nagyon féltünk, hogy a nagyok esetleg a védelmükre kelnek. Szinte megszólalni sem mertünk, mikor az óriás hím megállt és percekig minket nézett, majd elindult szembe az autóval… de végül máshogy döntött és eltűnt az út másik oldalán a fák sűrűjében. Nagyon izgult mindenki, ezt utólag mindenki bevallotta, láttuk korábban mindannyian a hires youtube videót, hogy ugyanitt egy elefánt bika hogy forgatta feje tetejére az autót… ugyanakkor fantasztikus volt az egész.
Később aztán orrszarvúkat láttunk sziesztázni, akik egyébként nagy veszélyben vannak. Idén február óta 350-et öltek meg orrvadászok a parkban a szarvuk miatt. Hihetetlen, hogy ezeket az óriás, csodálatra méltó állatokat hogy tudják bántani, de sajnos mind a mai napig nagy potencia növelő szerként tekintenek a szarvára, főleg Kelet Ázsiában és minden pénzt megfizetnek érte. Jelenleg az orrszarv fekete piaci ára az aranynál, platinánál és kokainnál is magasabb: 35.000 USA dollar kilónként (8,6 millió Ft / kg !!!!)
Az igazán nagy baj ezzel csak az, azon kívül, hogy mennyire elítélendő önmagában már magának az állatnak a megölése, hogy a kihalás veszélye fenyegeti emiatt őket.

A park területe nagyon nagy és 5 részre tagolható. Mi a legdélebbi részében mászkáltunk, itt ugyanis nagyon gazdag az élővilág. Középen állítólag még több és észak felé haladva nagyon sok további olyan faj él, melyek délen nem. A növényzet is más errefelé.

Én csodálkoztam, hogy a szavanna növényzete nem csak a sárga fűből áll, hanem rengeteg a fa és a bokor. Sokszor inkább erdei környezetnek tűnik az egész, mintsem mezőnek. Nagyon kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük az állatokat. Sok esetben lehet, hogy pár méterre fekszik egy nagyvad a fűben, de nem látjuk, csak ha megmozdul. Sokkal könnyebb észrevenni azokat, akiket oldalról pillantunk meg, mint akik felénk néznek vagy nekünk háttal állnak. Úgy megmerevednek, hogy teljesen a táj részévé válnak.

Sok a szikla és a kő, melyek sokszor megtréfálnak minket, így el is neveztük őket “rhino rock”-nak, mert a legtöbb pont úgy néz ki, mint egy orrszarvú fekve, hátulról nézve, azaz ők a rhino kövek.

A leégett vagy kitört fák hasonlóan félrevezetőek… mintha egy nagymacska ülne háttal.. hogy hányszor, de hányszor hittük ezt.

Minden porcikánkkal állatokat kerestünk. Hallgattuk az állat hangokat, figyeltük az impala mozgását, rezzenéseit (nyugodtak-e vagy veszélyt érzékelnek) és nem utolsósorban az állatnyomokat a földön, melyek lehetnek lábnyomok és ürülékek. Teljesen ki lettünk képezve ürülék felismerésből. A friss óriási barna fűszálas gombócok azt jelentik, hogy a közelben orrszarvú van, ugyanis ők így jelölik meg a területük határait és ha friss gombócokat látunk, akkor még a közelben vannak. A lábnyomok is hasonlóan árulkodóak lehetnek. Sanyi lefotózott egyet, amit a reggeliző helyen látott és később kiderült, bizony az egy leopard tappancs volt.

Az állatvilág nagyon népes, számokban kifejezve az alábbi statisztikát találtam a Kruger Park állat állományáról:

Oroszlán: 1750, Leopard: 1000, Gepárd: 120, Hiena: 5340, Elefánt: 13 750,
Zsiráf: 10 300, Varacskos disznó: 5700, Zebra: 35 300, Kafferbivaly: 37 130, Krokodil: 4420, Víziló: 3100, Kudu: 17 300, Vízi antilop: 7800, Gnú: 13 100,
Impala: 176 400… és egy csomó, csomó egyéb állat.

Vettünk egy Kruger Park útikönyvet, melynek van egy állathatározó része. Emlősök, kígyók, madarak, hüllők sok oldalon keresztül jó képekkel. Amit láttunk, azt ki lehet pipálni, így Carollal lelkesen pipálgatunk és nagyon örülünk, ha látunk egy új fajt, legyen az egy kis madár vagy bármi egyéb. Igazán klassz dolog ilyen mélyrehatóan foglalkozni az állatokkal.

Zsiráf családok, sok antilop, gnú, kudu kerül az utunkba. Az állatok jóllakottnak tűnnek, csillog a szőrük, egészségesek. Szebbnél szebb madarak a szivárvány minden színében… és lassan elérkezett a reggeli/ tízórai ideje. Kifejezetten ilyen célokra vannak fenntartva pihenőhelyek, melyek nincsenek elkerítve. Így aztán egy nagy orrszarvú kaki kupac közelében reggelizhettünk, ami lehet hogy így nagyon furán hangzik, de élménynek egyedülálló… tudva, hogy nem sokkal előttünk egy orrszarvú járt erre. Az egész reggeliző hely nagyon édes, gázpalackot és sütési alkalmatosságot lehet igényelni. Alison össze is dobott egy tojásrántottát, szalonnát, sült paradicsomot és gombát, kenyeret és itt piknikeztünk. Leírhatatlan érzés, a vad természet lágy ölén enni. Meg is állapítottuk mindannyian, hogy soha ilyen nagyszerű reggeli élményben még nem volt részünk. Ez egyszerűen tökéletes volt. Sok madár volt körülöttünk, sőt, egy antilop is feltűnt a fák között, Sanyi pedig nagy tappancsnyomokat látott a homokban a parkoló részen… na ez volt a leopard!

Minden megállónál van egy nagy tábla, a park térképe. Mellette az 5 nagy vad képe, amit mindenki látni akar (5 big game): elefánt, kafferbivaly, orrszarvú, oroszlán, leopard. Mindnek van egy színe és sok olyan színű mágnes, melyet mindenki elhelyezhet a térképen arra a helyre, ahol az adott állatot látta, hogy segítsen másoknak is megtalálni. Persze egyáltalán nem törvényszerű, hogy amit 5 perce látott valaki, az ott lesz pár perc múlva, mert az állatok mozognak… mennek a saját dolguk után.

Reggeli után mentünk mindenfele tovább, de egyre csak melegedett az idő, így az állatok is elbújtak. Mi pedig haladtunk az új táborunk felé, mely a park első és sokáig egyetlen tábora volt: Skukuza. Nagy tábor ez. Itt egy vendégház a miénk, óriási közös étkezővel és mindenkinek saját szobával, fürdőszobával. A táborban úszómedence, éttermek, boltok találhatók. A panorama fantasztikus. Egy nagy folyóra látunk rá, ahol mindig történik valami. Vizilovak a vízben, kafferbivaly legelészik a fűben és egy újabb nagy elefántcsorda vonul a túloldalon sok kis borjúval. Órákig lehet őket nézni. Mindannyiunk kezében profi távcsövek és komoly fényképezőgépek, mert itt a nagy távolságokhoz kellenek a nagy objektívek. S mindezt a teraszunkon ülve nézzük… egyszerűen fenomenális!! Csoda!!!

A szálláshelyekről annyit lehet tudni, hogy kb. 1 évvel korábban kell foglalni, mert annyira hamar megtelnek. Ezzel korlátozzák a turisták létszámát és ez teljesen jól van így. A parkban így nincs nagy forgalom, torlódás… néha-néha szembe jön egy autó vagy ha nagyobb látnivaló van, akkor 2-3 autó áll meg nézni.

Kipakolás után újabb körre indultunk, egy csodálatos tóparti madárlesre (Lake Panic). Ismét egy hely, ahol órákig lehetne ülni és nézni a történéseket. A tó partján 15 víziló, több a vízben. A másik oldalon krokodil. A szemben lévő nagy fa pedig telis tele madár fészkekkel, kettő teli éhes fiókákkal. A fiókák csak sipítoznak, az anyjukat folyamatos öklendezésre késztetve, aki újra és újra megtömi a csőrüket. Mindezek nagy madarak és az etetési folyamatot így látni élőben szemtől szembe… erre sincsenek szavak.

Ilyen az egész napunk, szóhoz sem jutunk a csodálattól.

Lassan 6 óra, a nap elindult lefelé, mi pedig sietve az autóba pattanunk, hogy sötétedés előtt visszaérjünk a táborba, a szállásunkra. Borozgatás a teraszon miközben nézzük a naplementét és megtárgyaljuk az élet nagy dolgait… mindenkinek sok az utazási élménye a világ különböző tájairól, így ezek a storyk is előkerülnek… majd Alison tálalja a vacsorát: strucc pörköltet eszünk ma este, majd gyümölcs salátát minden helyi jóságból. Egyszerűen minden tökéletes.

Egy új felfedezés: bizony, a szem nagyon el tud fáradni az egész napos állatkeresgetésben a szavannán.. úgyhogy alszunk, mert reggel napfelkelte nézés a program, a teraszunkról természetesen.

Szerda hajnalban felhős volt az ég, a napfelkelte nem volt egyértelműen látható. Gyors kávé, muffin és kocsiba pakolás után nekiindultunk az újabb napnak.

Nagyon gazdag az afrikai szavanna növényvilága. Rengeteg a fű, a bokor és a fa, így minden növényevőnek akad táplálék bőven. A sok növény miatt nagyon nehéz észrevenni az állatokat, csak pásztázzuk a környéket szüntelen.

Sokszor tó vagy folyó esik az utunkba, vagy sziklákkal teli vidék. Bárhol feltűnhet egy állat, így meresztjük a szemünket.

A nap kezdetén elhaladtunk egy tó mellett, ahol a parton egy víziló feküdt. Először azt hittük, hogy napozik, de sajnos tévedtünk… alaposabban távcsővel megszemlélve láttuk, hogy a saját ürüléke veszi körös körül és nem mozdul… hát igen, a természet körforgása…

A folyóparton egy nagy pávián csapat érkezett. Jöttek volna az autóhoz, de elzavartuk őket. A parkban szigorúan tilos az állatok etetése, mert ha egyszer kapnak, utána már követelni fogják és ha agresszívvé válnak emiatt, akkor le kell őket lőni.

Tovább haladva egyszer csak egy hyena tűnt fel, aki szemben sétált velünk az úton. Nagyon szép példány volt, erős, jó kiállású fiú. Szép komótosan elsétált az autó mellett és továbbhaladt az útjára.

A tóban vízilovak hűsöltek, majd újabb impala csorda közvetkezett.

Tovább haladva 2 zsiráfot pillantottunk meg, akik harcoltak. Teljes erőből megüti az egyik a másik fenekét a fején lévő búbbal. A hímek feje tetején lévő búb csupasz, míg a nőstényekén haj van, mintha copf-ba lenne kötve a hajuk. Minél hosszabb egy zsiráf nyaka, annál hamarabb veszik észre az esetleges veszélyt, ezért a nőstényeknél ez abszolút párválasztási szempont.
Továbbá nagyon érdekes, hogy sosem esznek egyetlen fáról sem 5 percnél tovább, mert ahogy elkezdik a leveleket letépkedni – enni, a fa érzékeli a leveleinek gyors veszteségét és védekezésképpen azonnal elkezd egy olyan enzimet termelni, amitől a levelek megsavanyodnak, így a zsiráfnak nem fog ízleni. Ezért kénytelen továbbmenni egy másik fához. Így védik a fák saját magukat. Fantasztikus, nem?

Ezután kafferbivaly csordát pillantottunk meg. A kafferbivaly nagyon veszélyes állat, egy oroszlánt simán elhajít a szarvával 2 méter távolságra. Nagyon jó a szaglásuk is, ha a szél gyanús szagokat hoz feléjük, azonnal tovább állnak.

Ezután jött a zebra, aki olyan szépen pózolt nekünk, hogy mindent alaposan megfigyelhettünk rajta. Nincs két egyforma csíkozású, a mintázatuk olyan, mint az ujjlenyomat. Egyedi és megismételhetetlen. És azért leírom a fontos zebrás találós kérdést is: A zebra melyik oldalán található több csík? A helyesen válaszolókat jutalomban részesítjük!

Ahol zebra, ott hamarosan impala is feltűnik. Az impala egyébként valamelyik antilopfajta magyarul, de nem tudom, hogy melyik. Van egy csomó hozzá hasonló szerzet, csak az egyik kisebb (daiker, bushbaak), a másik nagyobb: kudu. A kudu konkrétan nagyon nagy, én nem gondoltam volna. Akkora mint egy ló otthon. Döbbenet.

Mesés tájakon autókázunk, patakok szelik át a vidéket, gyönyörűen zöldellő fák tarkítják a környezetet. Hamarosan egy majomcsalád mellett haladunk el, a kicsik lógnak a mamák hasán… mi pedig reménykedünk…. Reménykedünk, mert tudjuk, hogy a leopard nagyon szereti a majmokat megenni és a majmok jelenléte esélyt ad a leopard közelségére is… de ezúttal csak a majmok szolgálnak fotóalanyként.

Áthalad az úton néhány kudu, majd megállunk egy nagy tó mellett. Patján krokodil hever, a fáin gyönyörű, színes madarak üldögélnek.

Megérkezünk szerdai reggeliző helyünkre. Alison intézi a gázt és a sütőfelületet, mi pedig előkészülünk a reggelihez. Indul a vajas piritós , sonka, tojásrántotta, paradicsom, gomba sütés és készülnek a kávék. A maradarak csicseregnek, a tóparti panorama lenyűgöző. Lassan majmok is feltünnek a színteren és néhány hülye turista bizony eteti őket. Érthetetlen, hogy hogy nem lehet megérteni, hogy a szabályok be nem tartása konkrétan az állatok életébe kerülhet. Sajnos páran szemetelnek is a parkban, nagyon illúzióromboló. Valamint Darcy mesélte, hogy volt, hogy rászólt valakire, aki kiszállt az autójából egy alacsony hídon, hogy van-e sejtelme arról, hogy a mellette lévő víz telis tele van krokodilokkal…és ők bizony éhesek… meg kell érteni, hogy ha nem szabad kiszállni az auóból, akkor nem szabad. Nincs kivétel, mert itt tényleg az életével játszik az ember, ha nem tart be alapvető szabályokat. Sosem tudhatjuk, hogy mi van a következő bokorban.

Mindezek tudtában igen izgalmas volt, mikor az autónk egy nagyon meredek emelkedő közepén elakadt és hiába minden erőfeszítés, nem ment tovább. A tolatásra aztán a magunk mögött húzott tréler (ebben voltak a bőröndjeink) befordult a kocsi mögé és kész… se előre, se hátra. Muszáj volt igazítani rajta, így Sanyi és Win kiszálltak. Jópár tolatás és padlógáz után sikerült valamelyest egyenesbe jönni, majd kijönni a szorult helyzetből… de Sanyi bevallota, hogy azért kissé félelmetes volt az autóból kint lenni a vadonban úgy, hogy tudja, hogy nem lehet. Szerencsénk volt, ez is megoldódott.

Kicsit tovább haladva az út mentén 10-15 autó áll. IGEN! Ez az! Végre egy nagymacska! Ez a jel. Legalább fél órán keresztül kukkeroltunk a távolba és jópár autónak el kellett hagynia a terepet, hogy arrébb mehessünk és a fák takarásában, a messzi távolban egy bokor alatt megpillantsuk a két fekvő nőstény oroszlánt. Elégedettnek tűntek, békésen feküdtek. Nagyon örültünk, hogy most már oroszlánt is láttunk.

Egy közeli tó partján víziantilopok legelésznek, majd tovább haladva a bozóttüzek igen komoly eredménye tárult elénk. Rettenetesen lehangoló és szomorú látvány, mikor ameddig a szem ellát, csak fekete színű fold, semmi zöld, elégett fű, bokrok és fák. Most először a terület átlátható, de ilyen áron, inkább ne. Bár tudjuk, hogy ez is a természet része és nyilvén a tűz megöl egy csomó baktériumot, vírust is és utána minden friss lesz újra, de maga ez az állapot nagyon szomorú.

Újabb elefántot pillantunk meg, de ezúttal a koromban keresgél valami ehetőt.

Az új szállásunk felé tartva a távolban távcsővel egy nagyon rintka antilop fajt pillantunk meg: sable antilop. Állítólag az elmúlt 20 évben nem láttak ilyet! Nagyon sötét barnás-vöröses színe van és nagyon nagy.
Zebrák, impalák kísértek újabb táborhelyünk felé. A csapatban sok a kis zebra, iszonyú édesek.

A szerdai szállásunk tündéri volt, kis kör alakú, nádfedeles házikó. A helyi tradicionális építkezés mintapéldája. Imádnivaló. Alison ma estére egy órási marhahúst sütött baconnel lefedeve és nagyon ízlett. Ami érdekes, hogy itt alapvetően nem fűszerezik szanaszét az ételt, a csípőset egyáltalán nem kedvelik, de minden ételnek zamata van, nagyon finomakat eszünk. Nem tudnék olyat mondani, ami ne ízlett volna eddigi ittlétünk alatt.

A vacsorához Sanyi szerzett egy asztalt (kör alakú, üvegtetejű, aminél 6-an tudunk enni), az Isten tudja honnan… nagy volt a nevetés, mert megkérdezték, hogy honnan van, mert Sanyi annyit válaszolt: Hmm, magyar vagyok. Hát igen, a probléma megoldó képességünk kicsit magasabb szinten van, mint az angoloknak, hogy az amerikaiakat ne is említsem. Nagyon jó társaság ez így, sokat mosolygunk a külöböző országok különböző szokásain.

Csütörtök reggel már nem tudtuk tartani a hajnali indulást, így 7-re szedtük magunkat útra készre. Nagyon fárasztó minden napunk, hiszen hiába csak autóban ülünk, egész nap zötykölődünk és meresztjük a szemünket. Gyors kávé, muffin és indulás.

Mivel ezen a szálláshelyen két éjszakát is töltünk, így a trélert (utánfutót) itt tudtuk hagyni és így lehetőségünk volt sok földútra is lemenni.

Kisvártatva zsiráfokba botlottunk, majd miután mindenki lencsevégre kapta, egy hyena került az utunkba. Óriási hasa volt, így biztosra vehető, hogy vemhes. Sokáig követtük, mert az autóval párhuzamosan haladt nagyon határozottan célja irányába. Nem foglalkozott velünk, csak ment, ment. A hyenák egyébként nagyon domináns állatok, olyannyira, hogy a nőstényeknek is van hím ivarszervük! A hyena mama aztán átment előttünk az úton és beugrott egy föld alatti lyukba.

Kicsit tovább haladva orrszarvú mama és kölyke legelészett békésen és meg is jegyezték Darcy-ék, hogy nagyon jó, hogy ennyi orrszarvút látunk, mert egyébként nem szoktak ennyien lenni.

Impalák, kuduk, majd egy sziklás részen megpillantottuk a sziklás-antilopot (nem tudom, mi lehet a magyar neve), melynek fő jellegzetessége, hogy a patájával vákumot tud képezni a sziklán, így biztosítva be magát, hogy ne csússzon le. Lenyűgöző, hogy az állatok mennyire megtanultak alkalmazkodni a környezetükhöz és sok-sok évszázadon át milyen képességeik alakultak ki az életben maradás érdekében.

Egy újabb remek terep-reggeli következett, a szokásos menüvel. Win és Sanyi már nagyon gyakorlottan állnak a sütő alkalmatosságok fölött és szorgosan készítik a reggelit, melyből nagyon jól kell lakni, ugyanis a vacsora a következő fő étkezésünk. Napközben csak műzli szeleteket, crunchie-ket, szárított almaszeleteket és hasonlókat eszünk.

A nap igazi lehangoló pontja ezután következett. Amerre csak jártunk, a leégett puszta… fa maradványok, itt-ott még mindig lángoló fadarabok… tudjuk, hogy ez is része az egésznek, de annyira fáj az ember szíve, mikor nagyon sok kilométeren át mást sem látunk. Néhol egy-egy impala turkálja a földet, majd egy nagy elefánt próbál valami ehetőt kikaparni a lábával és az orrmányával a földből. Tiszta korom a teste, az agyara fekete… nagyon szomorú látvány.
Kicsivel arrébb egy nagy tó, melynek környéke telis-tele zöld növényekkel. Az elefántok fürdőznek, a fejük búbjáig lemerülnek a víz alá… vízilovak úszkálnak és rengeteg a madár körben mindenfele.

Rengeteget zötykölődtönk, nagyon sok poros földúton mentünk és borzasztóan elfáradtunk. Nagyon kevés állatot láttunk, így ez a napunk nem volt olyan jó, de ez abszolút benne van a pakliban. Visszamentünk a szállásra 4-re, kávéztunk és hamarosan indultunk a szálláshely által szervezett SUNSET DRIVE-ra, ami az éjszakai szafari. Tapasztalt sofőr visz egy oldalt nyitott autóval. Nem sok kedvünk volt, mert nagyon fáradtak voltunk, de ahogy elindultunk az első fél órában láttuk az összes állatot, amit előtte 3 napig keresgéltünk, mire mind meglett. Hihetetlen, hogy jár a fekete sofőr szeme körbe körbe. Vezet és közben meredten néz jobbról balra körbe és mindent azonnal észrevesz. Fenomenális. Meg is beszéltük, hogy tök jól jött ez így ki, hogy nem ezzel kezdtük, mert elvette volna a saját keresgetésünk izgalmát. Egészen más az, amikor szólnak, hogy ott van valami, mint amikor TE veszed észre. Más. Úgyhogy ez így volt jó. A szafarink tetőpontja volt ez, s ami ezután jött. Kapott egy telefont egy másik túraautótól: oroszlánok pár kilóméterrel arrébb, balra az út mentén! Száguldottunk a megadott helyre és első autóként érkeztünk oda, ami nagyszerű, mert közvetlenül előttük álltunk meg és a később érkező kocsik már nem láthatták olyan jól őket, mint mi.

Két gyönyörű hím, egymáshoz közel. Csak fotóztunk és fotóztunk és elmondhatatlan érzés kerített a hatalmába, hogy itt, a szabadban, egy nyitott oldalú autóban ülve 2 oroszlán hever tőlünk 30 méterre. Néha az egyik feláll, arrébb megy, lefekszik egy másik helyen. Figyelnek mindenre, de alapvetően nem éhesek, a túravezetőnk szerint jóllakottak. Csodálatosak, fenségesek voltak.

Tovább haladva láttuk a naplementét és kezdődött az éjszakai szafari. Teljes sötétségben autókáztunk, miközben Sanyi és még 2 másik önként jelentkező reflektorral pásztázta a vidéket. Amint megláttak szemeket, megálltunk és a túravezető mondta is rögtön, hogy mi az. Láttunk kafferbivalyokat, nyuszikat, sok antilop félét, kudut, varacskos disznót, elefántot… sokat autóztunk és ehhez képest keveset láttunk. Hűvös is volt már éjszaka és fáradtak is voltunk. Fél 9-ra visszaértünk a táborba.

Currys csirkét vacsoráztunk rizzsel, majd lefeküdtünk, hogy másnap időben tudjunk kelni, mert pakolás és indulás.

Péntek reggel az utolsó reggelünkre ébredtünk a Kruger Parkban. A terv az volt, hogy délelőtt még nézelődünk, hátha látunk egy leopárdot is, ami kimaradt a nagy 5-ből. Majd reggeli után elhagyjuk a parkot és indulunk vissza Johannesburgba, mely egy újabb 4,5 óra út. Láttunk sok állatfajt újra, de a leopard nem mutatta végül meg magát. Nem baj. Az élmény, ami a parkban ért minket igazából átadhatatlan. Csodálatos érzés ennyire a természet részévé válni, csodálatos az igazi környezetükben látni ezeket az állatokat és csodálatos, hogy mindezt átélhettük.

@CASSIOPEIA