Chateauneuf-du-Pape, a borkedvelők Mekkája

A borokhoz való kötődésem egyik egyszerű magyarázata a szülőhelyem. Szekszárdon felnőni bár nagyon unalmas dolog volt, ma már kifejezetten “menő” jópár élethelyzetben. 
Mondhatni, már az anyatejjel is bort szív magába az ember azon a környéken, azért a vbk-s (vörösboros kóla) időszak sem maradt ki az életemből, de hamar túllendúltem rajta és kisvártatva csillogó szemekkel figyeltem és szívtam magamba Édesapám boros beszélgetéseit és tudását. Természetesen a kóstolások sem maradtak el és bizony szekszárdiként az édes boros fejezeteket rögtön át is ugrottuk, de még a fehéreket is és így a testes, száraz vörösborokon edződtem és máig ezek állnak közel a szívemhez.

Amikor gimnazistaként mononukleozis betegséget diagnosztizáltak nálam, melyet egyébként főiskolás korban “szokás” elkapni, akkor a betegség mellékhatása miatt a májam eléggé durva eredményeket produkált. 1-2 hónapos májregeneráló kúra után az utolsó orvosi kontrollon vért vettek és a doktor szavai szerint bár a máj értékeim még nem százasok, de szekszárdinak ez jó lesz! Ekkor megfogadtam, hogy én bizony lőrékre nem használom el eme becses szervemet (amúgy sem ilyen okításban nőttem fel), így a borokban is a minőséget keresem.

Már ez a téma is megér egy misét, hiszen joggal kérdezi bárki, hogy mitől lesz egy bor minőségi? Mi teszi azzá?

Ez részben ízlés kérdése, melyről a rómaiak óta tudjuk, hogy nem lehet vita tárgya. Másik részben pedig tudás, tapasztalat melyekkel a borászok szorgalmasan dolgoznak évről-évre, hogy minden részletében tökéletes nedű kerüljön az asztalokra. 

A minőséget nagyon sok tényező befolyásolja. Először is, a komoly szőlészetekben alaposan megmetszik a szőlőket, hogy a töveken inkább kevesebb, de annál nagyobb, egészségesebb szemek legyenek. Mennyiség kontra minőség. 

A szüret ideje is nagy jelentőségű, hiszen a túl korán szedett szőlő túl savas bort, a későn szedett pedig magas cukortartalmú, így nagyon alkoholos bort eredményez.

Az erjesztés ideje már igazi kémikus tudását igényli, ekkor állítják be a cukortartalmát és javítják fel a bort, ha szükséges. 

Szerencsére a borok háza tája olyan hatalmas, hogy mindenki megtalálhatja a kedvére való ízvilágot. 

A puszta ivás mellett a borozás procedúrája is mindig lenyűgözött és hiszem, hogy ettől még jobban tud esni a bor. Dekantálás, öblös poharak, majd a bor színének szemrevételezése, az illata és végül a kóstolás. Az egész egy szeánsz. Kiegészítésként dió, alma, sajtok és az élet szép. Nagy beszélgetések alapozódnak így meg. In vino veritas, azaz borban az igazság… Már megint a rómaiak! Valamit tudtak!

Viszont nem csak ők értettek a borokhoz! Érdekes módon a keresztény vallás legfőbb urai, a pápák is előszeretettel hódoltak ennek a nedűnek és bizony nem a vízet változtatták át!

Maguk termesztették a szőlőt és évszázadokon át kísérleteztek a borkészítéssel. Amihez hozzákezdtek azt pedig nagyon nagy szakértelemmel csinálták. 

Chateauneuf-du-Pape egy középkori kis falu Franciaországban, Provenceban, ahol az 1317-ben épült Chateau des Papes lankás dombokra tekint le. A kastély a pápák nyári rezidenciája volt, ez már sejteni engedi, hogy milyen gyönyörű tájon találjuk magunkat. Maga a falu ettől függetlenül is hírnevet szerzett magának, mégpedig bortermelése révén. Utunkat a Bormúzeumban kezdtük ahol egy pillantást vethettünk a helyi borászat történelmére, a tárlatvezetés végén pedig kóstolót is kaptunk a vidék levének legjavából.

Châteauneuf-du-Pape Provence nagyon híres borvidéke, egy fogalom a borvilágban. A borvidék valamivel több, mint 3300 hektáron terül, székhelye: Avignon. A borban itt a vörösek dominálnak, szinte csak azok vannak, nem is akármilyenek. Itt Chateauneuf-du-Pape-ban hozták létra az “Apellation Controlée” rendszert, mely a borok minőségét és eredetét garantálja és és itt a legmagasabb a minimális alkoholtartalom: 12,5-es. 

Az eredeti ferde üveg is helyi specialitás, 700 éves múltra tekint vissza ez a forma.

A boros címke Chateauneuf-du-Pape betűtípusa is jellegzetes ismertetőjele a márkának. Merthogy ma már ez egy komoly márka és jelen pillanatban a falu nagyon sok családjának garantálja a bevételt a sok évszázados múltra visszatekintő legenda.

Tizenhárom engedélyezett vörös szőlőfajta van itt, a Grenache a legfontosabb, aztán a Syrah és a Mourvedre jön. A kifinomultság és az elegancia az, ami különlegessé teszi őket.

Valóra vált álom volt számomra a látogatás, a 700 éves, romos kastélyból letekinteni a falura és a végeláthatatlan szőlőültetvényekre. Valahogy itt megállt az idő. Azt hiszem megérdemel a hely egy nagy pipát a bakancslistámon. 

@CASSIOPEIA
   
    
    
    
    
    
    
    
 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s