Cukor

 Finomított szacharóz, amelyet a cukornád, illetve a cukorrépa nedvéből a növény90%-át alapvetően alkotó rostanyagok és fehérjék teljes kivonása után bonyolult vegyi eljárással állítanak elő.

2014 telén egy hosszabb nőgyógyászati vizsgálat részeként el kellett mennem egy terheléses cukorvizsgálatra. Akkori munkám kapcsán találkoztam elég behatóan a PCOS (Policisztás Petefészek Betegség) –al, és minél jobban foglalkoztam vele, annál inkább szúrt szemet, hogy mennyi minden egyezik az én mindennapjaimmal is, így fiatal, egyelőre gyermektelen nőként alávetettem magam minden vizsgálatnak, amit megköveteltek az orvosaim.

A terheléses cukorvizsgálat volt a legkényelmetlenebb. Egy nagy pohár tömény, cukros víz, és három vérvétel után mindenre megesküdtem, hogy ha én most innen távozok, minden másként lesz, és mindenre oda fogok figyelni, és soha többet cukrot! Gondolom mindenki találkozott már a tipikus esettel, amikor egy süllyedő hajón valahogy egyetlen ateistát sem találni.

Na, én is pontosan így viselkedtem. Valóságos megszállottá váltam, mindent elolvastam, mindent felkutattam, mindent megtanultam, és elhatároztam, hogy adok magamnak egy hónapot, amíg semmi, de semmi hozzáadott cukrot nem fogok fogyasztani.

Tudni érdemes, hogy a szilárd cukor felfedezését a 4–7. század közötti időszakra teszik, ekkoriban Indiában háromféle cukrot készítettek:

• vörös vagy nyerscukrot
• kristályos cukrot vagy cukorlisztet
• kemény cukorkristályokat

Ami eleinte a gazdagok és kivételesek luxuscikke volt, hamar elterjedt a világban, és megállíthatatlan lett. A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart. Marggraf híres német kémikus (1709-1782) volt az első, aki a répában cukrot talált (1747) és ajánlotta a gazdáknak a répatermesztést cukorgyártás céljából. Jelenleg Brazília, India és Kína a világ három vezető cukor előállító országa.

A világ cukortermelése 179 millió tonna évente.

Férjem is velem csinálta a nagy projektet. A legelső vicces élményünk (tulajdonképpen egyáltalán nem vicces, sőt, szomorú) az volt, amikor mindent kidobtam/elajándékoztam otthonról, amiben cukor volt, majd megállapítottam, hogy a csirkecombon kívül semmi sem maradhatott. Ezután elmentünk nagy bevásárlásra… három órával, és röhejes háromezer forinttal később nem akartuk elhinni, hogy semmit, de semmit nem vehettünk meg a húsokon, zöldség és gyümölcsökön kívül (csak hozzáadott cukor, a gyümölcs természetesen maradhat).  Vegyünk egy kis diétásnak, mi több, fitnesznek beállított müzlit? Egy adagban 6db kockacukor. Egy kis egészséges, finom gyümölcsös joghurt, tele jósággal?  14,5db kockacukor. Ebédre egy kis salátaöntet? 8-10 kockacukor. Egy pohár frissítő üdítő a délutáni rohanásban? 20 kockacukor. Elkortyolgattunk egész nap egy 1,5 literes ízesített vizet? Nagyon jó, 13 szem fehér, ragadós, édes kockacukor került a szervezetünkbe. És nem, nem lesz hálás érte. Jobb esetben elraktározzuk ezt a rengeteg energiát kínos kis hurkákba, rosszabb esetben lassan haladunk a második típusú diabétesz vándorserlege felé.  Azért is kezdek fújtatni minden alkalommal, amikor erről olvasok, vagy beszélgetek, mert én is minden egyes nap, minden egyes alkalommal újra és újra belesétálok ebbe a csapdába. Időközben az eredményeimet is kézhez kaptam… határértéken vagyok, ha nem változtatok, évek múlva komoly gondjaim adódhatnak, és ha babát szeretnénk, meg lehet majd rá az esély, hogy nehezen fog összejönni.

Mivel alapvetően nagyon édesszájú vagyok, nekem nehezebb volt ez a hónap, mint a férjemnek. Olvastam, hogy a cukormegvonás szinte olyan tünetekkel járhat, mint amikor az ember leszokik a dohányzásról vagy bármely más addikciójáról, és esetemben ez így is volt. Eleinte folyamatosan éhes voltam, ingerült, nem aludtam jól, nem éreztem jól magam. Ünnepek környékén voltunk, nagyon nehéz volt nemcsak lemondani a sok süteményről (mint például a saját szülinapi tortám) hanem még meg is magyarázni ezt az egészet, hiszen ha ne adj’ isten cukorbetegségem lenne ehetnék valamennyit, de nekem kőkemény elveim voltak.

Később nem akartam elhinni, hogy már egyáltalán nem éreztem szűnni nem akaró éhséget, sőt, minden emésztési problémám kezdett elmúlni, a mérleg is kevesebbet mutatott, kevesebb alvással is beértem és mégis kipihenten ébredtem, a puffadást elfelejtettem,  tisztább lett a bőröm, jobban tudtam koncentrálni, energikusabbnak, egy szóval egészségesebbnek éreztem magam.  Húsokat, zöldségeket, hozzáadott cukor mentes tejtermékeket ettünk, és alkalomadtán édesítőszerrel készült ételeket.  Egyáltalán nem úgy kell ezt elképzelni, mint egy kemény ketogén diétát, ettünk szénhidrátot, csak jó, minőségi szénhidrátot, ami meglepően sok helyen elérhető, csak fel kell kutatni melyik az. Szalonnát paprikával, paradicsommal, pörkölteket, leveseket, sült és főtt húsokat, salátákat, gyümölcsöket, egyszóval valójában mindent, ami finom. Becsapós volt és hosszú folyamat mire megtaláltuk a rejtett cukrokat is, ugyanis rengeteg megnevezéssel próbálnak eladni amúgy egészségesnek szánt dolgokat. Az alábbi nevek bármelyike, ha megtalálható az összetevők listáján, tudjuk, hogy mivel van dolgunk:

• barna cukor
• kukoricaszirup
• dextróz
• fruktóz
• galaktóz
• glükóz
• glükózszirup
• méz
• invertált cukor
• laktóz
• maltóz
• maltodextrin
• juharszirup
• melasz
• melaszszirup
• rizsszirup

Rengeteg könyv foglalkozik azzal, miért van minden, de szinte minden előre csomagolt élelmiszerben cukor, és nem tisztem konspirációs teóriákat gyártani, de a végén, minden pozitívum és józan ész tudatában győzött a haszonelvű multik világa.

Egyre többször fordult elő, hogy na jó, csak egy falatot, egy gombóc fagyit, ez most nekem belefér, persze, hogy megkóstolom… Mire már teljesen elment a kedvem az egésztől, és így nem akartam már tovább csinálni, mert nem láttam értelmét, azonkívül mivel hosszú idő után újra sikerült az egekbe tornáznom a vércukromat, jött is pár óra múlva, amikor meg hirtelen leesett, az éhség valami újabb szénhidrátért, és az első csalás után nagyon nehéz volt újra kezelni ezt az egészet.  Csak és kizárólag 100%-os odafigyeléssel és akaraterővel lehet ezt csinálni, és nekem akkor hamar elfogyott a lendületem. Kudarcként éltem meg, gyöngeségként, és a saját felelősségem elmismásolása nélkül mondhatom, egy maroknyi ember támogatott, szemben egy világ tukmálásával.

Biztosan létezik egy arany középút, amelyet ha az ember megtalál, boldogan élhet, de én jelenleg nem találom ezt az utat. Ha nem figyelek oda minden egyes pohár italra és minden falat ételre, estére ki sem merem számolni, mennyi cukrot ettem aznap. Cukrot, amiben nincs ásványi anyag, vitamin, rost, ellenben függőséget okoz, és nem városi legenda, hogy a daganatos betegekben fel se merüljön, akár minimális fogyasztása sem.

Itt szeretném leszögezni, hogy rengeteg szerencsés embert ismerek, akiknek nem kell ilyen szinten figyelnie az étrendjére, nekem szerencsétlenségemre nagyon kell(ene), és úgy veszem észre, a legtöbbünknek szintén, így habár ez a gondolatmenet  sokaknak nem lesz olyan érdekes, én mégis fontosnak tartom elmesélni.

Pár hete volt egy gyönge, ám intenzív pillanatom, amikor Atlaszként tudtam volna kifordítani a világot a négy sarkából egy gombóc hupikék törpikék ízű fagyiért, édes tölcsérben, szórással, majd a párom halkan megjegyezte „Figyi már, neked tulajdonképpen nem az orvosok mondták, hogy ne egyél annyi cukrot?” Szóval most egy ideje újra minden nap ezzel kelek és ezzel fekszek, hogy ha újra megpróbálnám, nagyobb tapasztalattal, talán sikerülne életvitelszerűen redukálnom a cukorfogyasztásomat.

Csakhogy az igazság az, hogy amikor valami egészségtelen junk food elfogyasztása után fekszik az ember a kanapén, halkan nyöszörög, és görgeti a facebookot, minden hörgésére váltakozva bukkan fel egy kocogásra és salaktalanító teafogyasztásra motiváló cikk, egy hogyan fogadd el önmagadd videó, egy, hogyan készíts csillámpóni ízű, a szivárvány minden színében pompázó cupcake-et leíró recept, majd egy, a cukor öl tanulmány. Majd kikapcsoljuk a laptopot és ha nem vagyunk olyan szerencsés egyedek, akik egészséges önbizalommal lettek megáldva, akkor ott maradunk egy egész élet bizonytalanságával, a rengeteg visszautasítás emlékével, a félelemmel, hogy alulmaradunk önmagunkkal szemben is, az érzéssel, hogy úgyis minden mindegy, jóezígy. Majd felállunk, főnixként éledünk újra a kémiai átokföldjéről, motiváltak vagyunk, rendesen mozgunk és eszünk pár hétig, akár hónapig, és persze egyszer csak bekattanunk a semmitől és azon kapjuk magunkat, hogy beauty vlogokat nézünk miközben tortillát mártogatunk salsa szószba.

Nagyon vastagon fizetett social media managerek és pszichológusok hada kel fel minden áldott nap, teszi fel a napszemüvegét és nyomkodja az apple cuccait csak azért, hogy a konzumerizmus végleg a hatalmába kerítsen minket, de ne legyen nekik olyan könnyű! Figyeljünk oda magunkra, és ne engedjük, hogy más mondja meg, hogy mi a jó nekünk.

Én újra meg fogom próbálni, és ha el is bukok, eljön az idő, amikor azután is megpróbálom, mert hiszem és tudom, hogy én is rátalálok az én arany középutamra.

Ajánlott irodalom: William Dufty-Cukor blues

@Mrs.Czicky