Rend a lelke mindennek!
Ezt nem én mondom, hanem Marie Kondo, a Rend a lelke mindennek című könyv szerzője.
Vissza fogunk térni hozzá, de előbb tekintsünk vissza kicsit az azelőtti időkbe, mielőtt úgy döntöttem, én most már pedig a szakirodalomhoz nyúlok.
Ki kell, hogy ábrándítsalak Kedves Olvasó, én bizony egy nagyon kényelmes ember vagyok. Mindig tisztelettel vegyes csodálkozással néztem tinédzser koromban azokat a barátnőimet, akiktől ha kértem egy fülhallgatót, csak átvágtak a takaros krémszínű illatos szőnyegen, kihúztak a napfényben fürdő íróasztalukból egy fiókot, kivették az összetekert fülest és a kezembe nyomták. Emlékeznek Bridget Jones lakására? Ha igen, akkor az remek, ha nem akkor elmondom nálam hogyan mentek mindig ezek a dolgok. Az én rend és tisztaságmániás anyukám legnagyobb bosszúságára nálam bizony ez úgy történt, hogy a fülemben üvöltő zenével bementem a szobámba, félrerúgtam pár pulóvert, hogy eljussak az íróasztalig, nagy sóhajtozások közepette leültem szerencsés esetben nem a kutyámra, hanem csak egy papírmasé alkotásra amit előző nap kellett volna leadnom a suliban, észrevettem egy csésze valamit, belenéztem, elámultam azon, hogy a természet milyen csodálatosan tör utat magának a leglehetetlenebb helyeken is,majd megszántam anyukámat ezért egy három pontos dobással elrejtettem a kukában. Ez után elkezdtem mindent felforgatni, hogy megtaláljam a fülhallgatót, átlagosan 10 percen belül mindig észrevettem, hogy hiszen már a fülemben van, szóval a papírmaséból kifolyt ragasztót a nadrágomon koncentrikus körökben elkenegetve átvágtattam mindenen, ami az utamba került, és miután az ajtót is becsaptam magam után, általában egy újabb tárgy csatlakozott a padlón lévő társaihoz.
Persze amikor felnőttem, és elköltöztem, és férjhez mentem én is megtanultam a leckét, és nem dobálom el a dolgaimat a földön, és lépek át rajtuk, hanem ahogy azt kell, művészi rendezetlenséggel behányom az összes háztartásunkban fellelhető szekrénybe.
Mostanra eljutottam a húszas éveim közepére, megéltem három költözést, és sokat javult a helyzet.
De amikor pár hete a férjem a Falco Vespertinus jellegzetes nászsikolyát hallatta, mert megint a fejére borult egy pár ronda papucscipő a bögrék mögül, úgy éreztem tennem kell valamit, mert benne leszek a kulimászban.
És akkor ezzel visszakanyarodtunk Marie Kondo kisasszonyhoz.
A szerző japán föld szülöttje, és öt éves kora óta bújja a háziasszonyoknak szóló magazinokat. Ekkor már magával ragadta a rendszerezés és ennek minden szépsége. Először a saját szobájával kezdte, majd a testvéreiével, mostanra pedig Tokióban lévő saját vállalkozását vezeti, és segít az ügyfelei otthonában rendet teremteni.
Már ebből a bemutatkozásból azonnal úgy érzetem, mintha rólam szólna ez a könyv, ezért azonnal mélyre ástam a témában.
Egyből megértettem, hogy az alapvető probléma a mai emberrel, főleg jellemző ez a nyugati társadalomra, hogy Mindenből-Rengeteg-Van. Rengeteg cuccunk van, amikhez csak még nagyobb szekrényeket és házakat veszünk, hogy még több cuccunk lehessen. Rám ez oly mértékben igaz, hogy gyűjtöm az ajakbalzsamokat, jelenleg 34-et számoltam meg. Mitévő legyek?
Most ott tartunk, hogy egy hét múlva érkezik egy konténer, addig kell A Nagy Szelektálást elvégeznem, és itt jön a lényeg. Hogyan?
Az elején érdemes leszögezni, hogy ez nem az a módszer, hogy ma 10 perc, holnap húsz és végzek 4-5 éven belül, hanem ez egy olyan folyamat, amire érdemes egy pár napot rászánni és nem megszakítani. Ugyanitt meg kell állni egy pillanatra, és elhatározni, hogy ezt csak vasakarattal és kemény szívvel lehet végigcsinálni, nem lehet lamentálni egy Jonci nénitől kapott kopottas, szirti borzokat ábrázoló falvédő előtt, és a túlcsorduló érzelmek miatt visszatenni a szekrény mögé az örök enyészet sötétéjébe.
· Marie szerint a szelektálás és lomtalanítás az első és legfontosabb, ezután lehet csak hagyományos értelemben véve takarítani és elpakolni a holmikat a helyére.
· Nem helyiségről helyiségre kell haladni, hanem olyan témakörök alapján kell kategorizálni, mint például testápolók, parfümök, banki papírok, csekkek, dísztárgyak, az én és a férjem ruhatára külön: pólók, pulóverek, szoknyák, zoknik ésatöbbi.
· legyen egy terület, pl a nappali közepe, ahova minden darabot ki kell hordani. Amelyik pulóver a szekrényben marad, az kuka (Marie itt mutatja meg, hogy a nyugati civilizáció mennyire elmaradott a szigor terén)
· minden egyes darabra szánjunk pár percet. Magamra fújtam ezt a passió gyümölcs illatú testpermetet 2005 óta? Nem? Akkor, viszlát. Hordtam ezt a pulóvert az elmúlt egy évben, illetve ha most látnám a kirakatban, vágyakoznék utána? Nem? A választ mondanom nem kell, ugye? Négy éve kaptuk ezt az illatos mécsest, de lelkifurdalásból kerülgetjük? Igen? Au Revoir!
· Ha olyan tárgyról beszélünk, ami már nem okoz örömet, de valamiért mégis megtartottuk eddig, akkor a könyv azt tanácsolja, hogy köszönjük meg gondolatban annak, akitől kaptuk (sic!) és köszönjük meg a tárgynak, hogy eddig díszítette az otthonunkat, majd váljunk meg tőle. Természetesen nem csak a kuka létezik. Ha úgy gondoljuk, és valóban úgy gondoljuk, hogy van olyan barátunk, ismerősünk, akinek örömet okoz, vagy rászorul, akkor juttassuk el a megfelelő helyre.
· Ami nekem a leghasznosabb rávilágítás volt, hogy felejtsük el a felhalmozást! Nincs szükségünk 3 testápolóra és rengeteg dologra mindenből. Nyilván csak akkor, ha mind a három ugyanazt tudja, akkor legyen egy darab, de az legyen igazán jó, és szeressük és örömmel használjuk. Ez természetesen rengeteg kategóriára illik, éljünk vele!
· Nincs szükségünk drága rendszerezőkre, minden szekrényben el lehet pakolni a megfelelő módszerrel. Marie a hajtogatás mellett van, de úgy, hogy szellőzhessenek a ruhák, tehát lazán hajtsuk őket össze, illetve a fiókokba ne egymásra, hanem egymás mellé, állítva tegyük a dolgokat, hiszen így nem kell mindent kivenni, hanem „lapozhatjuk” a ruhákat
· Mindennek legyen helye. Ha nincs helye valaminek, akkor az csak kallódni fog jobbról ballra, és mindig útban lesz. Szintén fontos, hogy ha van egy új ruha, vegyük le a címkét róla és úgy tegyük el, mert addig nem lesz teljesen a miénk.
· És végül, de nem utolsó sorban, ne áltassuk magunkat az „ebbe még visszafogyok” illetve a „jó lesz még valamire” felkiáltásokkal. Ha eddig nem volt jó, és eddig sem használtuk semmire, azután sem fogjuk.
Alapvetően rengeteg hasznos tanácsra tettem szert, én biztos, hogy szobáról szobára haladtam volna, és találtam volna még egy pár cipőt egy szekrény mélyén, mikor már az előszobai cipős szekrényt kiselejteztem. Egy dolog van, amivel nem tudok teljesen azonosulni, mégpedig a könyvek. A könyv ezeket is kategorizálná, és kidobatná, vagy elajándékozásra szólít fel, ha van olyan, amit még nem olvastunk és régóta porosodik, de engem erre nem tud rávinni a lélek.
Reményeim szerint, ha befejeztem ez a harcot a házunkkal, sokkal, de sokkal közelebb fogok kerülni az általános zen és rend állapotához, és amennyiben így lesz, biztosan beszámolok a pozitív tapasztalatokról is.
@Mrs.Ciczky
hullocsillagszoro 